VEZÉRCIKK – Csak találgatni tud Európa és a világ azt követően, hogy Görögországban az előzetes felméréseket beigazolva az Európai Unió által Athénra kényszerített megszorító intézkedések felrúgását ígérő szélsőbaloldali Sziriza nyerte meg az előrehozott parlamenti választást.
2015. január 26., 20:012015. január 26., 20:01
A harcos – mondhatni: szabadságharcos – hangnemben az ország európai hitelezői által megszabott feltételek és a hitelmegállapodás újratárgyalásával kampányoló Alekszisz Ciprasz pártja győzelmének okai sokrétűek.
Görögországban az eddigi kormányok felelőtlen pénzügyi politikája erodálta a hagyományos pártok népszerűségét, a polgárok úgy értékelték, hogy a szociáldemokraták és a mérsékelt konzervatívok ugyanolyan mértékben felelősek azért, hogy Görögország gazdasága a csőd szélére került, emiatt pedig az azóta regnáló athéni kormányoknak olyan szigorú megszorításokat kellett bevezetniük az ország hitelezőinek követelésére, amelyek minden polgár zsebébe vágnak.
De sokat tett Ciprasz győzelméért az Európai Unió is. Igaz ugyan, hogy a görög politikum súlyos felelőtlenségről tett tanúbizonyságot az ország pénzügypolitikáját illetően, ugyanakkor ez sem mentség arra, hogy a brüsszeli illetékesek, illetve az EU legbefolyásosabb politikusa, Angela Merkel német kancellár olyan kioktató hangnemben beszélt a görögökről, mintha gyámkodásra szoruló rakoncátlan gyerekek lennének.
Az sem a mérsékelt görög politikai erők diadalát segítette, hogy az Athénnak nyújtott hitelért cserébe olyan radikális megszorító intézkedéseket követeltek, amelyek nyomán egyszerre vált még ellenszenvesebbé az összes hagyományos görög párt és az EU egésze.
A Sziriza győzelme nyomán „helyzet van”. Remélhetőleg érvényesül az elv, hogy a kormányon enyhül a radikalizmus – Ciprasz első nyilatkozatai már nem annyira EU-ellenesek –, ugyanakkor az uniós illetékeseknek meg kell találniuk a módot arra, hogy úgy tudják újratárgyalni a hitelfeltételeket a legitim, megválasztott görög kormánynyal, hogy sem a görögök, sem más uniós ország polgárai ne érezzék úgy: külső erők diktátumokkal próbálnak beavatkozni a szuverén tagállamok belügyeibe. Az ugyanis a legkevésbé sem az európai integráció mélyülésének irányába hatna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!