2012. szeptember 26., 10:232012. szeptember 26., 10:23
Már amennyire álláspontnak lehet nevezni azt a tényt, hogy a felsőház ezúttal szóba sem hozta az állami levéltárak jogállásáról szóló törvénynek azt a már évek óta benyújtott módosítását, amely révén lehetővé válna az egyházi iratanyag visszajuttatása eredeti, egyetlen és jogos tulajdonosának. Ilyen körülmények között látnok vagy talán a Jóisten mondhatná meg, hogy merre alakul majd a vitatott iratanyag sorsát szabályozó törvénymódosítás.
A kérdés ugyanis messze túlmutat az egyszerű tulajdonlás vonatkozásain, s ezt azok a demagóg, népszerűséghajhász, nemzetféltő és megmondó, kisebb-nagyobb szónokok támasztják alá, akik a román nemzeti állam egységét és függetlenségét látják veszélyeztetve a magyar juss visszaszolgáltatása által. Hiszen alighanem ők mondják ki azt, amit a parlamentben a visszaszolgáltatást ellenzők is gondolnak. A kommunizmus idején az akkori államhatalmi szervek által a magyar egyházaktól elvett iratanyag ugyanis a mi magyar ittlétünk megannyi bizonyítéka.
Más szóval: az erdélyi és Erdélyből az évszázadok során a Kárpátokon túlra is kirajzott nemzetrészünk és egyházaink megannyi születési-létezési bizonyítványa, hatalmas családkönyve, ráadásul szintén a kommunizmus idején elkobzott ingó és ingatlan vagyona feletti tulajdonjogának megannyi bizonyítéka, amelyet összességében – a visszajuttatást ellenzők szemszögéből nézve – jó lenne a nemzetállami kiteljesedés, illetve az ingatlanok feletti tulajdonosváltás szempontjából ellenőrzés vagy zár alatt tartani.
Figyeljük csak meg ebben a görcsben az államosított egyházi-közösségi vagyon visszaszolgáltatásának a megtorpan(t)ását. Ne kerülgessük: az állami levéltárakban egyértelműen tapasztalható és tapintható nyitás dacára sem dolgoztak még fel, azaz tettek hozzáférhetővé minden hagyatékot, iratanyagot, s ezért a legkevésbé a szakemberállomány vonható kérdőre. Miközben az eltelt huszonhárom évben a szakszerű tárolás és feldolgozás anyagi, dologi, emberi feltételeit az egyházak már megteremtették.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok