2012. február 16., 08:302012. február 16., 08:30
Csakhogy alapos a gyanú – emberileg mindenképp –, hogy jogos volt-e az az eljárás, amelynek révén valamikor 1938 és 1940 között az ortodox egyház a máramarosi város közadakozásból épített és tőle 1949-ben elvett patinás ingatlanhoz jutott. Hiszen a harmincas évekbeli, II. Károly nevével fémjelzett időszakra éppenséggel a román királyi diktatúra kiteljesedése jellemző; s azt is tudjuk, hogy a diktatúrák idején fogant állami intézkedések a jogszerűségtől olykor messze állnak. Különben is nehezen hihető, hogy a bő hét évtizeddel ezelőtt még jelentős mértékben – ha nem többségében – magyarok és zsidók lakta Máramarossziget önként adományozta az ortodox egyháznak ama pazar épületet.
Arról nem is beszélve, hogy e szigeti ingatlant az ortodox egyháznak adományozó karlista intézkedés alighanem abba a Trianon utáni első években elindított folyamatba illeszkedett, amelynek az egykori magyar egyéni és közösségi vagyon román kézre való juttatása volt a lényege. E folyamat ma is tovább él, elég, ha csak a szándékosan felemásra sikerített, tehát az eredeti, kollektivizálás előtti állapotok visszaállítására lehetőséget nem nyújtó földtörvény mentén például a karhatalmi erőknek átjátszott székelyföldi területeket és az ortodox egyház ugyancsak székelyföldi terjeszkedését említjük.
S e folyamat továbbéltetését abból is érzékelhetjük, hogy a máramarosszigeti kultúrpalota ügyében a helyi önkormányzat a kisujját sem mozdította, sőt a bérleti díj fizetésével tulajdonképpen megelőlegezte azt a törvényszéki ítéletet, amelynek a negyvenezres városból mindössze négy ember ellenállni nem tudott. Így öltheti fel tehát a jogszerűség álarcát az a restitúció, amelynek során evangélikusok, görög katolikusok, reformátusok, római katolikusok, unitáriusok a jelek szerint kevésbé egyenlőek; hiszen helyreállító szándékuk vegytiszta jogutódlás dacára is komoly akadályokba ütközik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok