2010. január 27., 10:212010. január 27., 10:21
Az állásajánlatok alapján azt a következtetést kell levonnom, hogy okosabb az a fiatal, aki nem hagyja el a családi fészket, nem költ egy vagyont a továbbtanulásra, mert ő a jól megszokott környezetében így vagy úgy megkeresi a zsebpénzét, egyéb megélhetést meg biztosít a család, a szerencsésebbje pedig örököl egy családi céget, házat, állást, vagyont, s meg van oldva az élete.
A buzgó továbbtanuló azonban felköltözik egy nagyvárosba, eltengődik az egyetemen, aztán ottmaradt egy kezdő fizetésű állással, élete pedig a számlák, a lakbér és a fizetés közötti egyensúlyozásban merül ki. A legmerészebb álmaiban sem gondolhat saját lakásra, esetleg családalapításra, de még spórolt pénzre sem, hiszen semmi reális esélye nincs, hogy önerőből bármelyik is teljesüljön.
A szülők esetleges anyagi segítsége nélkülözhetetlen a túl drága város hétköznapi életére. Szerelmi kapcsolatának sem lehet szilárd alapja, hisz minden bizonytalan az életében. Ráadásul hízni is kezd. Minden hónapban egy kicsit. Távol a családjától, s az otthoni környezettől hanyagolja az orvoshoz járást, akkor is, mikor már rendszeresen görcsöl a hasa. S mikor már végiggondolt mindenféle halálos betegséget, kiderült, hogy menni kell a sürgősségre, mert nemsokára születik a baba.
A forgatókönyv további része meglehetősen hasonlít egy újdonsült kismamáéhoz, kivéve az általános meglepődést, s hogy a gólyahír olyan hirtelen és erőteljesen kap szárnyra, hogy pár napra rá már legendaként járja a várost, egyetemen, várótermekben, kocsmákban és munkahelyeken találgatják az emberek, hogyan lehetséges ez. A bírálatok és pletykák közepette pedig tetemes segítség is érkezik, barátból apuka lett, az albérletből pedig ingatlankölcsön.
Egy csapásra közelivé és elérhetővé válik a család, nincs szükség éveken át gondolkodni az egyesek által társadalmi kényszernek nevezett házaséleten, majd további éveken át megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges feltételeket.
Természetesen ez szélsőséges helyzet, de a körülményeket elnézve sokunkra ráférne egy hasonló „motiváció” ahhoz, hogy merjünk vállalni, alapítani, változtatni, s ne csak jobbra várni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok