2012. február 02., 09:422012. február 02., 09:42
Természetesen igaza van, nemrég egy hír mégis ráébresztett, mindezeken kívül mennyi minden hiányzik az életemből. A helyzet az, hogy egy kormányrendelet alapján mostantól sokkal szigorúbban ellenőrzik, hogy a szociális segélyt kapó állampolgárok valóban megérdemlik-e a támogatást, vagy sem. És bizony komolyak a feltételek is: a szabályzat tételesen felsorolja, mit nem szabad birtokolnia a segélyt kérőnek, ellenkező esetben már holnaptól elveszítheti a járandóságát.
Nem lehet például városon ezer, vidéken 2000 négyzetméternél nagyobb telke, kettőnél több marhája, egynél több lova, háromnál több disznaja, ötnél több juha vagy kecskéje, ötnél több méhcsaládja, tíznél több házinyula, huszonötnél több eladható szárnyasa, a lakásán kívül más ingatlana, tízévesnél fiatalabb autója. Nem lehet autóbusza, mikrobusza, kismotorja, nagymotorja, motorcsónakja, jetskije és jachtja sem szegénynek – a vízi járműveknél kivételt képeznek a Duna-deltában lakók, bár érdekesnek tartanám, ha egy ottani jachttulajdonos szociális segélyért folyamodna. Nem kaphat segélyt az sem, akinek mezőgazdasági gép, favágó gép, fénymásoló vagy száz grammnál több nemesfém, drágakő, kristály, esetleg drágán eladható műtárgy vagy bundakabát van a birtokában.
Nos, kérem, azért különösen fájdalmas nekem ezt a listát végigolvasni, mert ha hiszik, ha nem, a fent felsoroltak közül nekem ugyan biza egy sincs. Ezzel a mércével mérve bizony cseppet sem vagyok gazdag. Egyetlen ponton buktam el: van videokameránk, legalábbis a férjemnek, a szüleim régi hifitornyát pedig akár erősítőnek is lehet használni. Világos: ezek birtokában tetszőleges műfajban utazó amatőr zenekarnak megszervezem a koncertjét, felveszem a lemezét, majd lefilmezem az első videoklipjét, és olyan gazdag leszek, hogy biztosan nem lesz soha szükségem segélyre. Anyámnak igaza volt: nem panaszkodhatom. Ha meg mégis üresen tátong majd a pénztárcám hónap végén, megnyugtatásképpen előveszem a videokamerát, és nézegetem egy kicsit, hátha jobb kedvre derülök.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.