A romániai autósport szereplõit, híveit bizonyára büszkeséggel töltötte el, amikor a korábbi országos ralibajnok Victor Pontából két évvel ezelõtt miniszterelnök lett.
2014. augusztus 17., 20:172014. augusztus 17., 20:17
Azóta bebizonyosodott: nagyon nem ártana, ha Ponta legalább feleannyira konyítana a kormányzáshoz, mint az autóversenyzéshez. Csak hát az a baj, hogy a miniszterelnöki tisztség többet követel egy másodpilótai szerepnél, a ralizás pedig mindössze az olyan kulcsszavak szintjén hasonlít a gazdaság alakulásához, mint a gyorsulás és lassulás.
Amikor kiderült, hogy az idei második negyedévben az EU szintjén Romániában csökkent a legnagyobb mértékben a gazdaság, Pontából kibukott a másodpilóta, és elintézte az egészet annyival, hogy akkor valamivel lassabban halad az autó.
Helyhiány miatt nem térünk ki most arra az önmagában ugyancsak aggasztó körülményre, hogy a bukaresti statisztikai intézet megpróbálta eltusolni a hanyatlás tényét, amelyről a romániai közvélemény az Unió statisztikai hivatalától szerzett tudomást. Inkább rögzítjük, hogy a mostani mélyrepülés egyes-egyedül az elhibázott kormányzati gazdaság- és pénzügyi politika eredménye.
A Ponta-kabinet nevéhez szinte semmiféle számottevő állami beruházás nem fűződik, ezek volumene még a válság idején végrehajtott beruházásokét sem éri el. Ezzel párhuzamosan az év első felében tíz százalékkal csökkent a külföldi tőkebefektetések értéke, a hazai tőke pedig megrettent az idén foganatosított adóemelések miatt.
Kiderült, az oszlopadónak csúfolt infrastrukturális illeték és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó elenyésző többletbevételt hozott az államkaszszába, közvetve viszont jelentős kárt okozott a nemzetgazdaságnak. És mi erre az államfői posztra pályázó Ponta válasza? Az egyértelmű kampányfogásnak szánt nyugdíjjárulék-lefaragás, a törlesztőrészletek kifizetésének elodázása, továbbá több tízezer nyugdíjas és kismama pénzügyi amnesztiája.
A gazdasági viszszaesés elkerüléséhez és az áhított növekedéshez azonban ennél sokkal több kell, először is a kormány gazdaságpolitikájának újratervezése. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az a hang, amelyet a kormányfő dübörgésnek vél, nem más, mint az első jele annak, hogy lefulladóban a gazdaság motorja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!