2012. december 14., 12:022012. december 14., 12:02
Nehezen hihető az az érv, hogy azért ragaszkodik koalíciós partnere, a PNL ellenkezése dacára is az RMDSZ-szel való együttműködéshez, hogy bebizonyítsa: az USL nem kisebbségellenes, és végre szeretne társadalmi békét teremteni. E gesztus – amellett, hogy Ponta talán így próbál némi ellensúlyt teremteni a PNL-vel szemben – inkább a külföldnek szól. Az EU-nak, illetve Washingtonnak, amelyek szemében az USL és Ponta nem a legszalonképesebbek. Hiszen májusban épp egy magyarellenes lépés, a MOGYE magyar karainak megtorpedózása nyomán jutottak kormányra, majd következett a Băsescu leváltása érdekében elkövetett nyári ámokfutás. Ha viszont most az RMDSZ-t – amely ráadásul néppárti – sikerülne rábeszélni, hogy az USL mellé álljon, akkor a külföld felé máris lehetne lobogtatni, hogy lám, demokratikus elkötelezettségünk szilárd és töretlen.
Az RMDSZ-es tulipán arra kell hát, hogy fügefalevél helyett ezt tartsa maga elé az USL. Ponta pontosan tudja, mit gondolnak a kormányról Nyugaton, hiszen kormányfőként ő hallgatta végig a kemény bírálatokat, ezért üti a vasat. Az RMDSZ vezetőinek ennek tudatában kell dönteniük.
A fő kérdés: mit nyerhet a romániai magyar közösség, ha kormányra lépnek? Hiszen szerepük amolyan szépségflastrom szintjére korlátozódik, valódi súlyuk az erőviszonyok miatt alig lenne. A saját káderek kormánytisztséghez juttatása, a szervezet forrásigényeinek fedezése, vagy az, hogy a kormányszereplés mindig jobb a párt mögött álló oligarchák üzletei számára, még nem elégséges érv a kormányra lépésre. Ennél több lenne szükséges a romániai magyarok számára, hogy parlamenti képviseletük kormányszerepléssel vagy akár külső támogatással legitimáljon egy világszerte antidemokratikusként elkönyvelt pártszövetséget.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.