2013. január 10., 09:312013. január 10., 09:31
Van, aki megfogadja, hogy január elsejétől aztán kizárólag bioételeket fogyaszt, azt is csak este hat előtt, vagy már az év első munkanapján ott fog sorban állni a közeli fitneszteremben más fogadalomtevők mögött, hogy ezután örökre az élete részévé váljon a sport. Olyan is van persze, aki megfogadja, hogy nem fogad meg semmit – ezek az emberek vagy nagyon elégedettek az életükkel, vagy egész egyszerűen előrelátók, és még az esélyét is el szeretnék kerülni annak, hogy majdan bármilyen fogadalmat nem tartanak be.
Mert azt azért magam is lefogadom, hogy a tornatermek forgalma egy-két hónapon belül visszaáll az éves átlagra, és a boltok sem fognak már márciusban répahiányban szenvedni. Én a magam részéről abba a kategóriába tartozom, amelyik szűkmarkúan bánik a fogadalmakkal. Eddig életemben kétszer tettem ilyet, mindkétszer templomban fehér ruhában – még mielőtt valaki megkérdőjelezné az első tartósságát, elárulom, az a konfirmálásom volt, s csak a másik az esküvőm. Ezeken kívül inkább óvatos vagyok. Úgy tűnik ugyanis, valahányszor valamit már-már fogadalomszerűen elhatározok, igen nehezen vagy sehogy sem teljesítem, a legszebb eredményeket pedig akkor érem el, amikor nem kényszerítem magam semmire sem adott szóval, sem egyébbel.
A dohányzásról sem úgy szoktam le, hogy bármit megfogadtam. Egyszerűen csak megpróbáltam, és sikerült – nem tudok nem arra gondolni, hogy ha égre-földre esküdöztem volna, hogy én aztán soha többet, annyira stresszelt volna a dolog, hogy feszültségoldásként azonnal rágyújtok, és ugrik az egész.
Vannak azért olyan dolgok, amiket jó volna – na nem megfogadni, inkább megtenni. Például kevesebb pénzt költeni butaságokra, többet tenni félre, többet aludni, sokkal többet mozogni, kevesebbet ülni a számítógép előtt, sok-sok könyvet elolvasni, többször menni moziba, többször takarítani és nagyobb kedvvel mosogatni. Na jó, ezt a legutóbbit inkább meg sem próbálom – csak megcsinálom szépen, de kedvetlenül éppúgy, mint eddig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok