JEGYZET – Festőművészek festői országában élünk, adják tudtunkra lépten-nyomon a festői nemzet festő tagjai – hogy is másként, mint valamit festve.
2014. november 10., 20:062014. november 10., 20:06
Modern kori Tonitzák és Grigorescuk, Luchianok és Palladyk, ecsetet és festéket ragadva, mindent, ami egyszer csak útjukba kerül, ki-, le-, fel-, meg- vagy átfestenek.
Száz esztendővel ezelőtt még csak világtérképeket vonalazgattak félénken és halvány grafitceruzával, de nem sokkal a szarajevói pisztoly eldördülése után, egyes európai festőiskolák szárnyai alatt megerősödött cerkával erőre és festékre kaptak. A határkövek és nemzeti jelképek, kereszt- meg vezetéknevek átfestése után következtek a templomi freskóink és épülethomlokzati címereink elmaszatolása, neves és látogatott galériákban kiállított festményeink „kiállítása”, de még az eredetileg zöldre kent kerítéseink sem vészelték át egytől-egyig az impériumváltást.
Kétnyelvű helység-, illetve utcanévtábláinkat főként ’89 után fedezték fel távolról idetévedt mázoló barátaink. Fehér, szürke vagy pasztellszínű barokk és szecessziós belvárosi épületeinket is bő húsz éve színezik hol voroneţi-kékre, hol Barbie-rózsaszínre. Ha a keverés sötétebbre sikeredik, akkor Milka-lilává vagy Lenin-vörössé lesz a fal, ami éppen klappol az ablakból kikönyökölő, nagyszüleink államosított lakásába beköltöztetett damna arc-, szem- meg hajfestékéhez.
A történelem átfestése, valamint a trák, dák, római és román vezérek hőstetteinek kiszínezése nemzeti sporttá lényegült át, ahol az a festő a legeredményesebb, aki a legszebben keveri ki a rózsaszínt. Azon kevés szakemberek, akik valamit is adva magukra, nem hajlandók festői palettát ragadni, nemcsak hogy labdába nem rúgnak, a partvonalon túlra szorulnak.
Mások – a kétezer éves hagyományok megszállott őrzői, az égvilágon mindössze három alapszínt ismerő festők – viszont, akkor is ecsetet ragadnak, amikor a helyzet a legkevésbé kívánja: eredetüket, hovatartozásukat és hitüket bizonyítandó még a padokat és a szemeteskukákat is képesek összemázolni – arra a bizonyos három színre.
Az avantgárd korszak képviselői intenzív lépcsőfestésbe kezdtek, a második gyermekkorukat élő dadaisták pedig állatkerti kőszobrok kiszínezésére adták a fejüket. Hogy a bazi nagy erdélyi festési láz körül valami nincs rendjén, az biztos. Sőt bűzlik. Lehet, hogy a művész uraink – jobb híján – már a levegőt is festik?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!