2012. március 12., 07:342012. március 12., 07:34
A helyzet azért sem kedvező, mert ismét csak egy „fél” magyar párt, a szlovák–magyar Most-Híd jutott be a törvényhozásba, míg az MKP ismét a bejutási küszöb alatt maradt. Az egyetlen, reménységre okot adó tény az lehet, hogy Fico abszolút többséget szerzett, így nem kényszerül engedményeket tenni a szélsőségeseknek.
Más kérdés, hogy eddigi megnyilvánulásai alapján a magyarellenes intézkedések – a szélsőjobb ihletésű nyelvtörvény és állampolgársági törvény – nem voltak különösebben ellenére, sőt. Stílusát ismerve – amely mintha a magyarokkal szembeni kisebbségi komplexusból és frusztrációból táplálkozna – nem kizárt, hogy a „csak azért is megmutatjuk, ki az úr a Dunától északra” kivagyi gesztusai ismét a hivatalos politika részét képezik majd Pozsonyban.
Ami bennünket, romániai magyarokat elgondolkodtathat, az a Híd és az MKP szereplése. A vegyes párt annak ellenére is bent maradt a parlamentben, hogy kormányzása során épp a magyar ügyekben nem ért el áttörést. Annál, hogy az állampolgárságuktól megfosztott magyarok nem szavazhattak, jobb ellenkampányra nem is volt szükség, de a jelek szerint ez sem volt elég annak bizonyítására, hogy a parlamenti és kormányzati részvétel nem öncél, a közösség céljainak eléréséhez pedig néha szükséges a konfliktusok felvállalása.
Mindez talán azt jelzi, hogy a felvidéki magyarok jelentős része egyrészt természetesnek tekinti az asszimilációt, másrészt belefáradt az állandó acsarkodásba, és inkább elfogadja, hogy egy vegyes párt sikeresebb lehet, mint egy, a szlovák propaganda által szélsőségesnek, a balliberális magyar álláspont által radikális Fidesz-bérencnek bélyegzett színmagyar.
A tanulság: ha a magyar pártok az egymás elleni harcba fektetik a legtöbb energiát, abból csak a többségiek nyernek. Na meg az, hogy a kisebbségi pártoknak meg kell próbálniuk megtalálni az egyensúlyt Budapest és azon állam fővárosa között, amelyben tevékenykednek – a Felvidéken ugyanis ez a jelek szerint egyiknek sem sikerült.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok