2010. október 14., 10:532010. október 14., 10:53
Nem kizárt amúgy, hogy több pénzt visz el a mester, mint amire számítottunk, és akkor vakarózhatunk. Azt nem illik előre megkérdezni, mennyiért vállalja, mert akkor meglehet, többet mond, mint amennyit akkor számolna fel, amikor kész a munka, és látja, mindennap megkínáltuk ilyen-olyan háztáji finomsággal. Az ilyen munkákat egyébként tavasszal és ősszel érdemes elvégezni, mert a kőművesek kényes emberek, nyáron nem dolgoznak, mert hamar megmelegszik a sör, télen pedig könnyen szétfagy az üveg. Persze akinek van mit aprítania a teájába, annak egyszerű a kérdést eldönteni.
A szegény emberek viszont vízzel főznek, és gyakran kifut a levesük. Én is úgy gondoltam, az idén nekilátok, és saját kezűleg rendezem az ügyet, mert így többet tudok kihozni a szűkre szabott költségvetésből. Megvettem a hozzávalót, nekiláttam, és értékes pihenőszabadságra fenntartott napjaimat kétkezi munkával töltöttem el. Végül a rutinnak tűnő nyári barkácsolás gyümölcse csak késő őszre érett be, és már meg sem merem számolni, hány munkaóra van benne. Félreértés ne essék, nem házat építettem, csak két szobát hoztam rendbe. Volt segítségem, nem tagadom, de ezzel együtt több olyan nap is volt, amikor reggeltől késő éjszakáig kapartam a falat.
A végén már kínomban, hiszen mivel nem vagyok szakember, mindig úgy sikerült kiszámolnom a hozzávalót, hogy a munka legjavában fogyott el az anyag. Ez sokszor éjszaka volt, és imitt-amott azért meglátszik, hol folytattam másnap a munkát. A csíkok elárulnak, de akkor is szeretem a végeredményt, hiszen az én munkám, az én szobám, az én váram. Balesetek egyébként folyamatosan adódtak, és korántsem telt unalmasan az idő. Egyszer akkorát csattant a kalapács laposabbik fele a hüvelykujjamon, hogy hetekig más gombolta be a nadrágomat. Az sem volt kellemes, amikor a létra törött ketté alattam, és még ma is emlékszem rá minden egyes alkalommal, amikor lépcsőzni kell, mert a térdem sehogyan sem akar felejteni. A Csináld Magad Mozgalom jó tanulási lehetőség, csak néha komoly összegre rúg a tanulópénz. Mindent egybevéve azért nem csalódtam a szak(nem)tudásomban, és örömmel fekszem le minden este a frissen tatarozott szobában, még akkor is, ha itt-ott azért rosszul van összeillesztve az álmennyezet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.