2010. április 14., 10:162010. április 14., 10:16
Eljött a várva várt hétfő reggel, aztán az ebédidő is elmúlt, majd a nap is lement, a villanyszerelő nem jelentkezett. De nem jelentkezett sem másnap, sem harmadnap. Aztán amikor felhívtam ővillanyszerelőségét, és arról érdeklődtem, hogy mégis melyik hétfőre ígérte látogatását, sértődötten szabadkozott. Szóval, ilyenek vagyunk mi, udvarhelyiek, persze minden tiszteletem a kivételnek. És ezt a késést nemhogy megszokni nem lehet, de időnként kifejezetten zavaró is tud lenni.
Történt ugyanis, hogy a minap kikapcsolódásként egy színházi előadásra ültem be, ami persze késve kezdődik, mert a látogatók az utolsó pillanatban érkeznek. Mondhatnám, már ezt is megszoktuk. De az kifejezetten idegesítő volt, hogy a kezdés után 10–20 perccel is még bebotorkált egy-egy „véletlenül” elkésett látogató, aki nemcsak azt a 100 embert zavarta, aki időben megérkezett és már átadta volna magát az előadás élményének, hanem a színészt is, aki minden tudásával és tehetségével azon dolgozott, hogy a nézőt kirántsa a földi problémái közül, és másfél órára a színművészet világába repítse.
Sokszor elgondolkodtam, hogy ezek a későkásák vajon egy fikarcnyit sem tisztelik embertársaikat? Mert mennyivel szebb lenne úgy hazamennie Későkásának, hogy eldönti: inkább megnézem máskor teljes egészében ezt az előadást, mint most a felétől kezdődően, ráadásul úgy, hogy mindenkit megzavarok. Vagy ezek az emberek arra várnak, hogy a kulturális intézmények olyan döntést hozzanak, hogy a későket ezentúl visszafordítják az ajtóból? De az is érdekes megoldás lenne, ha a kezdés után minden későn érkező fejére piros festék ömlene a bejáratnál, hogy majd az előadás végén tudjuk, kinek köszönhetjük a zavarást. Talán így mindenki megtanulná tisztelni embertársai kikapcsolódásra fordított idejét és a színészek, előadóművészek több hónapos vagy éppen többéves munkáját.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.