Feltenni az i-re a pontot

Elődei – beleértve a Kárpátok Géniuszát – magyarfóbiáját messze túlszárnyaló gyűlöletbeszédével Iohannis kiengedte a szellemet a palackból. Csahosai, román liberális politikusok és hasonszőrű véleményformálók még a nemzeti alapon történő politizálás, pártalapítás lehetőségét is elvitatnák az erdélyi magyaroktól (a nemzeti identitás, kultúra, anyanyelv megőrzéséhez, ápolásához fűződő jogával együtt), törvényhozóiknak legszívesebben megtiltanák, hogy az általuk képviselt közösség érdekein nyugvó előterjesztésekkel éljenek a bukaresti parlamentben. És ez még mind nem elég: szemrebbenés nélkül szólítanak fel a Magyarországra költözésre, ha ez nekünk nem tetszik.

A nem is olyan rég „az európai értékek támogatása” okán a rangos Coudenhove-Kalergi Európa-díjjal kitüntetett román elnök ámokfutása erőteljesen visszaveti az erdélyi magyar érdekképviseleti törekvéseket, hiszen ezek után a román pártok mindegyike kétszer is meggondolja, miről tárgyal, köt alkut a magyar politikai alakulatokkal, nehogy rásüssék a iohannisi vádat, miszerint eladják Erdélyt a magyaroknak.

A sors fintora, hogy éppen az a kisebbségi származású román államelnök vádolt meg egy egész nemzeti kisebbségi közösséget, valamint egy szomszédos országot határrevízióval, akiről az Európai Néppárt elnöke méltatásában olyasmit talált mondani, hogy „a kisebbségek nézőpontját is képviseli”. Most látszik meg igazán, mennyire méltatlan Iohannis a páneurópai eszme megfogalmazója, Richard von Coudenhove-Kalergi tiszteletére alapított díjra, amelyet eddig olyan személyiségeknek adományoztak, akik hozzájárultak az egységes és békés Európa projektjéhez.

Nos, az ősei történelmét megtagadó, kisebbségi identitását sutba dobó, az asszimiláció terén példát mutató Iohannisnak kétperces videóüzenetével sikerült megmérgeznie az utóbbi időben amúgy is fagyos román–magyar államközi kapcsolatokat, igaztalan váddal illetve azt a Magyarországot, amely az erdélyi magyarok oktatási, kulturális és gazdasági gyarapodása érdekében nyújtott támogatásával átvállal feladatokat a román államtól. Nem ártana, ha a magyarokban folyton ellenséget, nemzetbiztonsági kockázatot látó Bukarest figyelembe venné, hogy Magyarország az egyetlen európai állam, amely a járvány idején védőfelszereléssel segítette Romániát. (Tipikus, hogy egyeseknek ezt a gesztust is sikerült megkérdőjelezniük.)

A kétoldalú viszony alakulása tekintetében azért is ad okot fokozott borúlátásra a Cotroceni-palota lakójának provokációja, mert mandátuma még négy és fél évig tart, alkotmány adta jogosítványainak betudhatóan pedig döntő befolyással bír a román kül- és szomszédságpolitika alakulására. Még akkor is kevés esély lenne tehát a magyar–román kapcsolatok normalizálására, ha történetesen nem Iohannis „saját kormánya” lenne hatalmon.

A megjósolható visszarendeződésen túlmenően ugyanakkor léteznek elmaradhatatlan következményei is ennek a súlyos ügynek. Biztató jel, hogy a román ellenzék – élen a megvádolt szociáldemokratákkal (PSD) – a jelek szerint nem hagyja annyiban, és parlamenti úton követel magyarázatot az ámokfutó államfőtől, bizonyítékokat követelve Erdély „kiárusításának” aberrációjára. Borítékolható, hogy Iohannis nem fog magyarázattal szolgálni mondandójáért a törvényhozás előtt, ezt bizonyítja tegnapi szánalmas magyarázkodása is. Nem marad más hátra, mint az alkotmány súlyos megszegése, álhírterjesztés, az etnikum- és államközi kapcsolatok felrobbantása miatt fel kell függeszteni tisztségéből, amint elcsitul a járvány.

Hivatali elődjéhez képest hatványozottan rászolgált erre a szankcióra, hiszen – a delikvenst parafrazálva – ilyen megnyilvánulásnak „nem szabad léteznie” egy államelnök részéről. A Krónika kitartott évekkel ezelőtti döntése mellett, miszerint Románia szász származású államfőjének nevét németesen, J-vel írja. Üzenet, másrészt egyfajta leszámolás is akart lenni ez a gesztus azzal a típusú totalitárius eszmével, amely mesterségesen szabná meg, írná át az egyén identitását. Úgy véljük, elérkezett a pillanat, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, az i-re pedig felkerüljön a pont: lapunk ezentúl Iohannisként tünteti fel a román elnök nevét, ahogyan azt az érintett hivatalosan használja. Rászolgált erre is.