Páva Adorján

2018. december 19., 08:32

Felnőni a „hülyegyerekekhez”

Egyre több vizsgaeredményből, felmérésből, statisztikából, százalékarányból olvasható ki, hogy a fiatalok jelentős része gyakorlatilag hülye. Mindez első hallásra rendkívül elszomorító, ugyanakkor legalább annyira elgondolkodtató, és kimondva-kimondatlanul azt sugallja: talán illene kicsit visszább venni a még mindig a 20. század letűnt kitörési lehetőségein csüggő művelt világunk elvárásaiból.

Nemrég a hevesen kampányoló Klaus Johannis államfő is meglovagolta a tanügyi rendszer örökös problémáit, és Képzett Románia címmel hangzatos „cselekvési” tervet hirdetett a közoktatás javítása, megreformálása érdekében. A stratégia egyik sarkalatos pontja a funkcionális analfabetizmus visszaszorítása – tudniillik egyes felmérések szerint az általános iskolát elvégző gyerekek 40 százaléka ezzel az ijesztően hangzó problémával küzd. A funkcionális analfabéta elméletileg tud írni, olvasni, számolni, ám gyakorlatilag nem képes élni alapfokú ismereteivel: összetettebb feladatokat nem képes megoldani, nem érti a bonyolultabb szövegeket, nem tudja hatékonyan, folyamatosan használni az író-, olvasó-, számolóképességét saját, illetve közössége boldogulása, fejlődésének előremozdítása érdekében.

Az illiterációnak is nevezett jelenségre a múlt század vége felé figyeltek fel a gazdaságilag fejlett nyugati országokban, és azóta számtalan leírás, meghatározás született a problémáról. Abban sokan egyetértenek, hogy kialakulásának fő okai között – természetesen a rosszul szervezett közoktatáson túl – előkelő helyen szerepel az elektronikus-vizuális világ térhódítása, tömeghatása. Az okoskütyük túlzott használatának káros hatásai közismertek, ugyanakkor el kell fogadnunk: a digitális eszközök ma már megkerülhetetlenek, hiszen a jelenkor lassan bárki által elérhető információs csúcsvívmányai. Aki pedig ma el akarja tiltani gyerekét az okostelefontól, tulajdonképpen olyat tesz, mintha valaki az 1970–80-as években az akkori legfőbb merítési lehetőségektől, a tévézéstől, a rádiózástól vagy a könyvolvasástól zárta volna el porontyát.

El kell fogadnunk: bármennyire is csodálatos, örök érvényű egy Arany-vers, a mai tiniknek ez sokkal többet mond: „Yo posztolj, posztolj! / Tetszik a népnek, gyűlnek a lájkok / Gyűlnek a lájkok, tetszik a képed / Add meg a népnek bárhogy / Betakar az insta, a filter, a paplan / Szebb lesz tőle az ember / Kipakol egy képet, hogy no filter / Hesteg énvagyokreggel.” Az idézet a UNSK nevű kolozsvári rapzenekartól származik, amelynek Posztolj című szerzeményét egy hónap alatt közel 4 milliószor tekintették meg a YouTube internetes videómegosztó oldalon.

A magyarországi X-Faktor televíziós tehetségkutatót megnyerő rapperek annak köszönhetik szenzációs sikerüket, hogy hűen közvetítik a mai tizenévesek életérzését – ezzel szemben közoktatásunk mindenáron az immár történelemnek tekinthető 20. század körülményei szerint próbálja lemérni, meghatározni érettségi szintjüket, így pedig igazából semmi esély elfogadható eredmények elérésére a diákok egyéni és a tanügyi rendszer egésze szempontjából egyaránt.

Meg kell értenünk, hogy nemcsak a nyolcadikost kell felzárkóztatni az elvárások szintjére, hanem a szülőnek, a pedagógusnak, a mindenkori döntéshozóknak is alaposan össze kell szedniük magukat, ha utol akarják érni ezt a jó isten tudja, hány megabit per szekundummal száguldó generációt. És biza azt is el kell fogadnunk: ha a gyereknek semmit nem mond egy négysoros vers, egy filozófiai esszé vagy a gyökvonás, attól még nem hülye. Lehet, hogy nem lesz orvos, egyetemi tanár vagy IT-s belőle, de attól még lehet tisztességes, boldog élete. Ennek megteremtésében viszont – digitális világ ide vagy oda – továbbra is rengeteget segíthet a szülő, a pedagógus, akinek fel kell ismernie, mi az, ami valóban érdekli a gyereket, mi az, amiben valóban jó lehet.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...