2010. október 29., 11:112010. október 29., 11:11
Persze mindettől a fair play szelleme meglehetősen távol áll, hiszen igencsak csodálkoznánk, ha a soron következő bizalmatlansági indítvány szavazásán a kormányoldal nem a szerdán már bevált módszert, a kormánypárti honatyák voksolástól való eltiltását alkalmazná.
Ez ugyanis eleve halva született ötletté változtatja a számbéli kisebbségben lévő ellenzék kezdeményezését, hiszen az ő oldalukon nem áll egy Roberta Anastase képviselőházi elnökhöz fogható matematikai géniusz, aki a 90 szavazatot is képes 180-nak számolni. Arról nem is beszélve, hogy a kormány presztízsnyereséget könyvelhetett el a bizalmi szavazást követően.
Az a tény ugyanis, hogy az árulásokról szóló híresztelések ellenére a kormányoldal képviselői összezártak, és nem voltak hajlandóak a saját kormányuk megbuktatását megszavazni, azt jelzi, hogy a kabinet parlamenti bázisa még mindig erős. Így a legnagyobb vesztes Victor Ponta PSD-elnök, akiről kiderült, hogy pocsék pókerjátékos lenne – az a blöffje ugyanis, hogy azt híresztelte, már csupán három kormánypárti szavazat hiányzik, senkit sem bizonytalanított el. Mindettől eltekintve azonban nincs szó arról, hogy a kormány lépése üdvözlendő lenne. Az oktatási reform szükségességét kevesen vitatják, éppen ezért nem biztos, hogy szerencsés döntés volt megkerülni a parlamenti vitát.
Egyáltalán: maga a felelősségvállalás intézménye problémás, hiszen a jelenlegi felállás szerint a kormány gyakorlatilag bármit keresztülverhet a parlamenten, érdemi vita és az ellenzékkel történő egyeztetés nélkül. Ez még akkor is csorbítja a demokráciát, ha egy magyar szempontból kedvező jogszabályról van szó, mint jelen esetben is. Ha a kabinet az újabb bizalmi szavazást is túléli, és az alkotmánybíróság is elfogadhatónak találja a lépést, akkor szabad út nyílik az előtt, hogy bármely esetben hasonlóképpen járjon el a mindenkori kormány – egy más összetételű koalíció esetén például a mostani, magyaroknak kedvező passzusokat is kiiktathatja. Igaz, egyáltalán nem kizárható, hogy az RMDSZ annak is tagja lenne. Ugyanolyan felelős tagja, mint a mostaninak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok