2010. augusztus 20., 11:282010. augusztus 20., 11:28
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy a Franciaországban egyre több problémát okozó, zömmel Romániából érkezett romák hazatoloncolása kapcsán Traian Băsescu román államfő úgy nyilatkozott: a problémát úgy lehet megoldani, ha elegendő számú román rendőr is segít majd francia kollégáinak a rendteremtésben.
A jelenség rendészeti vonatkozásai persze így hatékonyabban kezelhetővé válnak, csak hát a romakérdés jóval több rendészeti problémánál. Ezt Băsescu is jól tudja, ugyanakkor – amellett, hogy megemlíti Románia felelősségét – mégiscsak úgy tűnik, hogy a román hatóságok megpróbálják lerázni magukról a felelősséget, amikor azt mantrázzák, hogy a romakérdés összeurópai ügy, ezért európai szintű programot kell kidolgozni a cigányok integrációja érdekében.
Ez amúgy valóban így van, csakhogy a becslések szerint másfél-két milliós romániai cigányság integrációja elsősorban mégiscsak Bukarest feladata lenne. Jelenleg azonban olybá tűnik, a kormánynak nagyon is megfelel, hogy a romák nem Romániában, hanem Nyugat-Európában okoznak rendészeti problémát, ezért is hivatkozik az államfő arra, hogy az állampolgárok Unión belüli utazáshoz való jogát nem szabad csorbítani, és ezért is küld szívesebben Franciaországba rendőröket.
Csakhogy ez a legkevésbé sem helyettesíti a hazai romaintegrációs erőfeszítéseket, amelyek nyitányaként végre föl kéne mérni, hány cigány is él valójában az országban, majd a romák felzárkóztatására irányuló, következetesen végigvitt célprogramokat kellene kidolgozni, amelyekben el kell ismerni a sajátos kultúrájuk megőrzéséhez való jogot, de azt is egyértelművé kell tenni, hogy alkalmazkodniuk kell a civilizált európai társadalom életformáihoz.
Mindez nem könnyű, megvalósításához pedig valóban szükségesek európai uniós források is, azt azonban nem várhatja el Bukarest, hogy Európa majd helyette megoldja a romániai cigányok helyzetét. Illetve talál majd megoldásokat – például olyanokat, mint most a francia kormány. Csak hát az ilyen megoldásokban sem Románia, sem a romák számára nincs köszönet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok