2012. október 29., 09:142012. október 29., 09:14
A helyi repülőtér honlapja szerint naponta húsznál több légi utasszállító húz el felettünk kelet-nyugati irányban vagy fordítva. A közelmúltbeli fejlesztések arra mutatnak, hogy a jövőben még több és nagyobb méretű kerozinfaló gépmadár lesz a kincses város légikikötőjének vendége.
Akarva-akaratlanul felvetődik a közlekedésbiztonság kérdése. Valaki nekem ezt így fejezte ki: „Nem felszállni nehéz, hanem a gépet biztonságosan letenni a földre!” Mert mi történne, ha Kolozsvár felett... Csak semmi pánik! Nem arról van most szó, hogy valami őrült kamikaze majd belevezet egy charterjáratot a Szent Mihály-templom tornyába vagy a fellegvári Belvedere Hotel épületébe.
Hanem arra a lehetséges veszélyre figyelmeztetek, amelyet egy landolás közben Kolozsvár központja felett leszállni készülő, túl alacsonyan közlekedő gépen fellépő, súlyos technikai hiba okozhat. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) ugyanis előírja, hogy esettől függően legalább 300 vagy 600 méter magasan kell repülni beépített terület felett. Bár kicsi az esélye, de egy előre nem látható, sajnálatos esemény teljes bizonyossággal nem zárható ki. Jó esetben a pilóta képes csodát tenni, hogy lezuhanó szerkentyűje ne a nagyváros zsúfolt utcáin csináljon fasírtot a tehetetlen járókelőkből, a felrobbanó járművekben ülő autósokból és a katasztrófafilm-szereplővé előlépő utasokból. Csakhogy nem minden pilóta olyan hős, mint az a kapitány, aki három éve New York felett meghibásodott repülőjét letette a Hudson-folyóra, és így mindenkit megmentett. Idén júniusban a nigériai Lagos milliónyi lakosa közé esett le egy gép kettős motorleállás miatt, szomorú következményekkel.
Szerencsé(nk)re lenne egyszerű megoldás, hogy biztosan megelőzzük az ilyen tömeggyilkolós jelenetet. Mi lenne, ha a repülőgép-társaságoknak nyugatról érkező gépei egy kis kanyarral kikerülnék a sűrűn lakott megyeszékhely légterét? Vagy inkább Kolozsvár levegőben felfüggesztett, délibábos repülőgép-körgyűrűjére várnak? Szálljanak hát le a rózsaszínű fellegekből. De ne a mi fejünkre.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.