2011. február 23., 10:292011. február 23., 10:29
Mára alighanem megszűntek az olyasfajta „apróságok”, mint amilyeneket például 1989 előtt, de még Románia EU-csatlakozásáig is tapasztaltunk a határátkelőkön, és amelyek arról szóltak, hogy a magyar, a román, a szlovák, a cseh, a bolgár vámos kénye-kedve szerint könyökig turkálva pénz, kávé, ital, csokoládé vagy a fene tudja, mi minden révén mindig legombolta a magának valót. És alighanem az sem általános jelenség már, hogy a zsaru zsebre vágja a borravalót annak fejében, hogy szemet huny a gyorshajtás felett. Bár tény, hogy ezekből az „apróságokból” a legtöbben igencsak megtollasodtak, ki-ki kapzsisága vagy jóérzése szerint – ha volt neki olyan –, s az is tény, hogy az „apró cseppekből lesz a zápor” elve és alapigazsága mentén ilyen, látszólag kis ügyekből dagad olyanná a belügyi korrupció, hogy a schengeni csatlakozás bonyodalmait sem mellőzve, már az államfőnek is az asztalra kellett csapnia. Miképpen az is tény(nek tűnik), hogy a belügyi korrupciót manapság olyan szintek és összegek jellemzik, amelyekről most, a Băsescu által megüzent háború teljében halvány sejtelmeink sem lehetnek. Az egyre dagadó botrány ellenben meglehetősen félreérthetetlenül jelzi, hogy a mai Románia – földrajzi fekvésének is köszönhetően – az ilyesfajta visszaélések tekintetében erősen felzárkózott. Csak az a kérdés, hogy kiderül-e egyáltalán valaha, kiknek a szemhunyásával zajlanak a feketeügyletek, az így nyert csillagászati összegekből kik részesülnek, s ha a szálak netán magasabb belügyi vagy akár politikai szintekre vezetnek – merthogy fejétől szokott büdösödni a hal –, bukik-e onnan valaki. És természetesen az is kérdés, hogy az államfő által követelt, a bel-, illetve pénzügyi tárca valamennyi alkalmazottját érintő átvilágítás csak az alacsonyabb beosztásúakat érintő boszorkányvadászattá silányul-e holmi szemfényvesztés vagy maszatolás gyanánt. Mert ha igen, a nyilvánvaló korrupció megfoghatatlan korruptjai a markukba röhögve virágoztatják tovább az ágazatot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok