VEZÉRCIKK – Igencsak ötletelésnek tűnik az egészségügyi tárcavezető azon bejelentése – hol máshol, mint egy hírtévé stúdiójában? –, miszerint a jövőben a kórházak és járórendelők pénztárában fizetheti be a hálásan szenvedő beteg azt az összeget, amelyre az egészsége érdekében soron kívül fáradozó személyzetet érdemesíti.
2015. augusztus 25., 21:312015. augusztus 25., 21:31
A dolog már első látásra is több sebből vérzik. Nem feltétlenül fontossági sorrendben: mit jelent például az, hogy „az orvos vagy az asszisztens munkaidején kívüli, magánrendszerben nyújtott szolgáltatás”?
Mert ha mindez a klasszikus értelmezés szerinti magánrendelést jelenti, akkor az amúgy is zsebre megy jól megszabott, cseppet sem szégyenlősen a beteg tudomására hozott összeg ellenében – cserébe egy fokkal több személyességért, odafigyelésért, rövidebb várakozási idő fejében. Mindez vállalkozás keretében, amelynek nyilvántartásai amúgy is nyitott könyvként várják a finánc érdeklődését.
Akkor viszont, hogy jön ide a kórházi pénztár?
Ha viszont valami egyelőre homályosan sem körvonalazódó munkahelyi rugalmasság keretében – mondjuk rendelési idő lejárta után, a kórházi infrastruktúra igénybe vételének megfelelő és hivatalos honorálása fejében – mégis képbe kerül, máris további kérdések ágaskodnak. Hogyan képzeljük el az orvosnak, illetve az asszisztensnek szánt hálapénz célzatos befizetését? Valamennyiük számára külön számlát nyitnak?
Most megmondom: a könyvelők rövid időn belül kényszerzubbonyban fognak számfejteni. Ha meg a nagy közös kosárba megy, milyen ismérvek alapján szálazzák majd szét? Újra csak attól tartok, hogy erős bérfeszültségeket generál az osztozkodás. De vélhetően annak is kevés híve lesz, hogy valamennyi fehér köpenyes egyenlő mértékben részesüljön, mint ahogy a mindenkinek szükséglete szerinti honorálás szép, de cseppet sem életszerű eszményének életre keltése sem szerezne magának sok támogatót. A kísérlet egyszer már megbukott...
A miniszter szerint többé nem fognak fehér borítékok gazdát cserélni Romániában. Támogatom, csak ki kéne találni, hogyan. Nem ártana legközelebb kiforrottabb változattal beülni valamelyik tévéstúdióba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!