2012. december 10., 09:232012. december 10., 09:23
Biztosan lesznek olyanok, akik megkérdik, mit akar ez a nyarat hozó fecskékkel, amikor még az igazi tél is javában várat magára. Nekik, a mindenkori kételkedőknek üzenem, hogy nem az évszakokkal van nekem elszámolnivalóm, hanem jelképesen érdekel az a bizonyos fecskeküszöb. Mondjuk egyszerűbben úgy, hogy a szülővárosom pofásabbá válása miatt.
A napokban már éppen meghatódtam egy elsők közt jelentkező kis csivitelő láttán, de hamar elvették a kedvemet a lelkendezéstől: a színházi fesztivál miatt lezárták a színház melletti utat az egyszerű halandók gépkocsijai számára, de kitettek egy táblát, amin elnézést kértek a kerülő kényelmetlenségéért. Hurrá! Végre! Ugyanakkor váratlanul – már nem is tudom, hányadjára – túrni kezdték a városközpontot. Csak úgy egyszerűen, se szó, se beszéd.
Ezzel az első fecske sztorno! Sebaj, felröppent egy újabb első – a látszólagos (?!) képzavar tökéletesen megfelel az elmondandó akciónak: évek óta csak gyűl, csak gyűl a galambpiszok a város legszívében lévő Bazár átjáróban, eddig nem tellett egy seprűre és egy-két veder vízre. Az illetékesek mentségére legyen mondva, időnkét megpróbálták eltakarni ilyen-olyan bódékkal a főutcai bejáratot, de attól a guanó még nem tűnt el, legföljebb nem volt annyira szembeötlő.
Most aztán elkezdték a takarítást – háromszoros hurrá! Csakhogy... Igen, ezzel is baj lett: a helyi sajtóban azt olvastam, hogy engedély nélkül láttak neki a pucoválásnak. Hoppá, ezek szerint takarítani tilos?! Én már ezen sem csodálkoznék. Na de időközben beszerezhették az engedélyeket, mert úgy néz ki, csak kialakul valami abból az építészeti remekből.
És eddig még nem hoztam szóba, pedig magamban nagyon értékeltem, hogy az idei városnapon nem a központban rendezték az ízléstelen vásári, körhintás hacacárét, hanem ott, ahol annak a legjobb helye van, az egyik park játszóterén. Most is csak nagyon halkan említem, mert félek, hogy a csiricsáré bódékkal el fogják rútítani az ünnepekre készülődő város központját. Azért volna olyan sürgős végre rendeletben megszabni, és szigorúan be is tartatni, hány fecske elengedhetetlen a változást hozó tavaszhoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok