2012. május 08., 09:122012. május 08., 09:12
Egyikük persze csúnyán visszabeszélt, a másik meg – gondolta, viccesen – odavetette: nem írja sehol. Mármint hogy a járda a gyalogosoké. S miközben a két fiú pofátlansága egyértelmű, nekem azért megfordul a fejemben: a váradi – vagy bármelyik városi – forgalomban bizony én sem mernék az úttesten, az autók között közlekedni, s ha valamelyik suhanc az én gyerekem lett volna, lehet én is a lelkére kötöm, hogy maradjon a járdán a biciklijével. Hozzátenném persze, hogy azért a gyalog járó néniktől nem kell elvárni, hogy kiskirályként előreengedjék őket.
Életemből néhány hónapot volt szerencsém Debrecenben tölteni, ahol hamar feltűnt, hogy a járdák tele vannak kerékpárosokkal. Pedig a debreceni autósforgalom a közelében sincs a váradinak, és – megérdeklődtem – ugyanolyan szabályellenes a járdán kerekezni, mint itthon. Viszont ott a gyalogosok és a kerékpárosok valahogy megtanulták tolerálni egymást: a gyalogosok elismerik, hogy forgalomban biciklizni veszélyes, a bicajosok pedig nem képzelik magukat gyorsasági versenyen a városban, ráadásul képesek arra, hogy normális hangnemben kérjék meg a járókelőket, hogy engedjék el őket.
Többször is megtörtént – bár megszokni nem tudtam –, hogy félfüllel meghallottam, hogy hátulról egy kerékpár közeledik, félrehúzódtam, a kerékpáros elhúzott mellettem, s visszakiabált, hogy köszi. Csak második-harmadik alkalommal esett le a tantusz, hogy mi a csodát köszön: hát azt, hogy elengedtem.
Itthon, Váradon egyébként kerekező barátaim többsége a forgalomban, az úttesten közlekedik, szerintem halált megvető bátorsággal, hiszen Váradon még a zebrán átkelni is veszélyes sport, annyi az autó, és annyira figyelmetlen a sofőrök egy része.
Egyik bicikliző barátnőmet épp nemrég ütötte el egy autós a körforgalomban, úgy, hogy egy hónapja nem állt lábra. A megoldás tehát sem az itthoni, sem a debreceni példa nem lehet. Csakis akkor lesz béke, és akkor lesznek biztonságban a járdán sétálók és a kerekezők is, ha végre megépülnek az évek óta ígérgetett, tisztességesen elkülönített kerékpárutak nálunk is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok