2010. június 21., 10:282010. június 21., 10:28
A felvidéki magyarok azt szeretnék a leginkább, hogy végre hagyják békén őket. Ezért inkább fejest ugrottak a sötétbe, és egy olyan pártra szavaztak, amely abban az illúzióban ringatta őket, hogy nála alkalmasabb senki sem lehet a nemzetiségek közötti párbeszédre, hiszen „kétnyelvű”, szlovák vezetőkkel és tagokkal is rendelkező pártról van szó.
A rá adott voks azonban nem valami progresszív, a baloldali liberális szubkultúra által misztifikált „eruropéer nemzetekfölöttiség” kifejeződése. Inkább arra a gesztusra emlékeztet, amikor a kisebbségi szülő annak érdekében, hogy ne kelljen konfliktusokat felvállalnia, és jobban érvényesüljön, inkább a többség nyelvén oktató iskolába íratja gyerekét. Persze a Hídban politizáló szlovák politikusok magyarok iránti szimpátiáját dőreség lenne megkérdőjelezni. Rudolf Chmel és társai toleranciája azonban vélhetően ugyanúgy a partvonalon tartja majd őket a többségi nemzet körében, mint az erdélyi megfelelőjüknek tekinthető Smaranda Enachét. Ne feledjük: a szlovákok többsége – több mint 40 százaléka – a véresszájú nacionalizmusra, Fico, Slota és Meciar pártjaira szavazott, csak a gondviselésnek köszönhető, hogy utóbbi végül kibukott a parlamentből. Ám a jobbközép pártok is gyanakodva tekintenek a magyarokra, a Híddal csak a szükségből lépnek koalícióra.
Persze a helyzetért az MKP vezetése is felelős, de a pártszakadást nem ők kezdeményezték, hanem Bugár Béla. Aki továbbra is jegeli az autonómia ügyét, és a kettős állampolgárság kérdésében is az ellendrukkerek oldalára állt. Mindez nem változtat azon, hogy jelenleg ő a felvidéki magyarság legnagyobb legitimitással rendelkező politikai képviselője. Csak azt sem szabad elfelejteni, hogy az új, „européer” párt megalakításával – ami miatt az MKP kiesett a parlamentből – a felvidéki magyarság közel fele parlamenti képviselet nélkül maradt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.