2010. szeptember 09., 10:392010. szeptember 09., 10:39
Mert tulajdonképpen ezt teszik a magyarországi román szervezetek: azt állítják, hogy egyes nem román nemzetiségű személyek üzleti megfontolásból vallják magukat románnak, hogy döntő befolyást szerezzenek a román kisebbségi önkormányzatokban, és ők tegyék rá a kezüket a román közösségnek járó támogatásra. Emberi jogi alapelvekre hivatkozva könnyen földbe lehetne döngölni a panaszosokat, érdemes azonban mégis elgondolkozni a panaszaikon.
Érdemes belegondolni például abba, hogy mi lenne, ha Erdélyben is tömegesen kezdenék magyarnak vallani magukat olyanok is, akiket a magyar közösség nem tart soraiba tartozóknak. Mi lenne, ha ők válnának a magyar identitás ügyének a hivatalos szószólóivá, ők kezdenék osztani a Communitas Alapítványba csorgatott pénzeket, ők szólalnának fel a parlamentben a magyarság képviseletében. Ha ez megtörténne, biztosan az erdélyi magyarok sem néznék ellenérzések nélkül. Meglehet, sokan épp az elnemzetietlenítés eszközét látnák benne.
Egy olyan technikát vélnének érezni a hátterében, mellyel az emberi jogok alapelveit szalonképes módon lehet a kisebbség rombolására felhasználni. Az pedig örvendetes, hogy a román politikusokat is kezdi foglalkoztatni a határon túli románok helyzete, ha ők is megszólalnak azt érezvén, nem kedvez a magyarországi románoknak a kisebbségvédelmi törvénykezés.
Ez azt jelzi ugyanis, hogy végképp letűnt az a kor, amikor Bukarest a belügyeibe való beavatkozásnak tekintette, ha Magyarország megszólalt az erdélyi magyarok ügyében. Ez elvezethet oda, hogy a román politikusok is felfedezzék: vannak országok, ahol a román kisebbség kulturális autonómiával rendelkezik, és ahol még hasznot is lehet húzni abból, hogy valaki románnak vallja magát. Innen pedig ahhoz a felismeréshez is egyenes út vezet, hogy Romániában is van tennivaló a kisebbségvédelem terén. Itt ugyanis továbbra is szitokszónak számít az autonómia, abból pedig, hogy valaki magyarnak vallja magát, inkább hátrány, mint előny származik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok