2013. március 07., 09:212013. március 07., 09:21
Noha a regionalizáció jelentős mértékben befolyásolja a lakosság életét, az illetékesek képtelenek elmagyarázni, megindokolni, miért is van szükség az ország közigazgatási térképének átrajzolására, illetve mitől lesz majd jobb ezáltal mindenkinek. Miközben a legfőbb érvek egyike az, hogy az új struktúrákkal majd hatékonyabban lehet lehívni az uniós forrásokat, senki nem képes megválaszolni: a korrupción, a bürokrácián és a szakértelem hiányán kívül jelenleg mi a konkrét akadálya a brüsszeli pénzek idecsatornázásának.
Számos tévhit él a köztudatban a folyamattal kapcsolatban, amelyekre a jelenlegi kormány is ráerősít. Ezek egyike, hogy Brüsszel szerint közigazgatási hatáskörrel kell felruházni az új régiókat, holott igazság szerint ezt az „elvárást” csak Victor Pontáék tulajdonítják az Uniónak. De összezavarja a dolgokat az RMDSZ érvelése is, miszerint a jelenlegi fejlesztési régiókat rosszul alakították ki, hiszen tudjuk, hogy a nyolcrégiós felosztás annak a kormánynak a műve volt 1998-ban, amelyben a szövetség is részt vett.
A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy nem szakmai érvek mentén folyik a vita: a romániai társadalom szinte teljesen etnikai síkra terelte a kérdést. Ezt bizonyítja az a felmérés is, miszerint az ország lakosságának csaknem 80 százaléka elutasítja, hogy a magyar többségű megyék önálló régiót alkossanak. Hát mégis milyen alapon akar beleszólni abba egy botoşani-i, tulceai vagy caracali polgár, hogy Kovászna Hargitával, Szilágy pedig Bihar megyével alkosson-e közös régiót, amikor ezt kizárólag az érintett lakosok illetékessége lenne eldönteni?
Miközben egy erdélyinek, egy székelyföldinek meg sem fordul a fejében, hogy megrajzolgassa a moldvai vagy dobrudzsai régiókat, a jelek szerint a többségi társadalomnak egyedül az számít, nehogy a magyarok számára kedvező megoldás szülessen. Elsősorban a román politikusok bűne, hogy nem az foglalkoztatja a Kárpátokon túli lakosságot, milyen hozadéka lehet számára a régiósításnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok