Olyasminek, ami az égvilágon semmi mérvadót nem állapít meg arról, mennyire felkészült a diák román, magyar, idegen nyelvből, mennyire fejlett a beszédkultúrája. Jellemző a hazai tanügy szerfölött nehézkesen és sok esetben abszurd, értelmetlen módon működő mechanizmusrendszerére, hogy a végzős diák simán megkaphatja az „experimentat” (azaz gyakorlott, tapasztalt) nyelvhasználói minősítést, ennek ellenére csak nyekeregni tud, szókincse szűkös, képtelen szabatosan kifejezni magát, és nem tud önállóan véleményt formálni.

Iskolarendszerünk ugyanis távol áll attól, hogy felkészítse a diákokat, miként öntsék szavakba megfelelőképpen gondolataikat, hogyan teremtsenek összefüggést és rendet a bebiflázott információk között. Ékesen példázza tanügyünk észszerűtlen mozgásait, hogy a szóbelinek semmi tétje nincs, az úgynevezett kompetencia bizonylatokat sehol sem kérik, gyakorlatilag mindenki átmegy a szóbelin, még az is, aki képtelen kinyögni egy ép mondatot. Megbukni lehetetlen, ugyanakkor szóbeli nélkül nem lehet előállni az írásbelire. Ennek megfelelően a diákok persze nem is készülnek a februári megmérettetésre, ami mintegy „megkoronázza” a tizenkét évig tartó iskolai szóbeli számonkérések sorát.

Holott a valóság szerint hatalmas lenne a tétje, hogy mérvadó vizsgán bizonyítsák a nagybetűs Élet küszöbén álló fiatalok: hatékonyan tudnak-e kommunikálni anyanyelvükön, az állam nyelvén és idegen nyelven. Napnál világosabb, hogy nemcsak az írásbelinek kellene tükröződnie az értékelésben, amelynek ilyenformán nincsen sok köze a valósághoz. De hát minden megy tovább az észszerűtlenség jegyében. Lejárnak a szóbelik, ezek a nesze semmi, fogd meg jól megmérettetések, aztán következnek a próbaérettségik, majd júniusban élesben adnak számot a végzősök arról, milyen szépen bemagolt körmondatokat tudnak írni a papírra Zrínyi Miklós vagy Tudor Arghezi költészetéről.

Azt azonban, hogy egy-két év múlva mondjuk állásinterjún vagy bármilyen fontos, sorsdöntő szóbeli kommunikációs helyzetben miként állják meg a helyüket, sűrű homály fedi. Többek közt ezért érdemel tanügyi rendszerünk észszerűségből elégtelent.