VEZÉRCIKK – A politikai tekintélyvesztésen és ennek járulékos következményein túlmenően Victor Ponta számára még legalább egy vonatkozásban okoz kellemetlenséget az államfőválasztás elvesztése: neki kell kidolgoznia a jövő évi költségvetést.
2014. december 02., 19:462014. december 02., 19:46
Vagyis a kormányfői poszton maradva azt kell megennie, amit főzött. Készpénznek véve elnökké választását, a kampány során Ponta azzal indokolta a büdzsé véglegesítésének halogatását, hogy az a leghasznosabb, ha ezt a feladatot majd az utódja, a leendő miniszterelnök látja el.
Csakhogy eközben kormánya két kézzel szórta a közpénzt, és dobálózott az ígéretekkel, megfogadva többek között, hogy 2015-ben egyetlen adó és illeték sem fog növekedni. Márpedig gazdasági elemzők és az Európai Bizottság szakértői is úgy látják, hogy megszorítások nélkül a Ponta-kabinet képtelen lesz viszonylagos költségvetési egyensúlyt teremteni, sőt az általa kialkudni próbált 2 százalék körüli hiánycélt is képtelen lesz tartani.
Ráadásul alaposan beszűkíti a regnáló hatalom mozgásterét, hogy Romániát még jövő év tavaszáig megállapodás köti a Nemzetközi Valutaalaphoz, amelynek döntő szava van makrogazdasági téren, és amely pillanatig sem habozik népszerűtlen intézkedésekre sarkallni Bukarestet.
Egyszóval nem ígérkezik rózsásnak az előttünk álló esztendő. Minden bizonnyal ennek felismerése is közrejátszott az RMDSZ ellenzékbe vonulásáról hozott döntés meghozatalakor. Az erdélyi magyarok Ponta- és PSD-ellenes attitűdjén túlmenően a szövetség számára az is intő jel lehetett, hogy az egyre valószínűbb forrásmegvonások teljesen értelmetlenné tennék a kormányon maradását, hiszen az máris borítékolható, hogy a minisztériumok sokkal kevesebből gazdálkodhatnak jövőre.
És ezzel magyarázható az is, hogy – Klaus Johannis kezdeti kormányváltó nekiveselkedése ellenére – a jobbközép ellenzéknek valójában semmi porcikája nem kívánja a jelenlegi hatalom megbuktatását és a kormányra kerülést.
Ezzel ugyanis tűzoltómunkát vállalna magára, ami a 2016-os parlamenti választások közeledtével egyáltalán nem hálás küldetés. Bár államelnökjelölti kampányát az „utánam az özönvíz” felkiáltással vitte végig, a piszkos munkát mégis Pontának kell elvégeznie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!