2012. február 29., 08:562012. február 29., 08:56
A tél azért van, hogy hideg legyen és havas, de nemcsak ez a jó benne, hanem az is, hogy a végét járja. Mondjuk, az zavar egy kicsit, hogy hónapok óta készülünk madárkalácsot kotyvasztani, de úgy tűnik a cinkék, vörösbegyek és rigók meg az a hosszú farkú valami, amiről azt hittem, hogy szajkó, de a biológus barátom távcső nélkül csak azt tudta megmondani, hogy biztos nem az, szóval a csivitelő népség a madárkalács nélkül is jól kihúzta, mert ennyire talpraesettek.
A nyulak megrágták a kertekben a csemetéket, és mindkét fél túlélte a fagyot. És a fánk se fogyott el, és gyarapodtunk is egy kutyával, amit kedves-gondoskodók (szívtelen-felelőtlenek) a legcsikorgóbb fagyban hagytak a kapu előtt, ám azóta kirúgta magát, és még ugatni is megtanítottuk, a gumicsonttól retteg, de a labda- és kerticipő-készletünket felélte. Az is jó, hogy a mogorva nénik a boltokban és a sivár hivatalokban felderülnek egy kissé a húszadik nagyon szépen köszönömre, és tényleg, ha nagyon belehúzok működik a jótett és jó szó helyében jót várj. A titok abban rejlik, hogy kitartóan próbálkozni kell, mert ha a tizedikre feladod, jobb ha bele sem vágsz.
Farsangra élénkvörös rúzsba és műszempillába öltöztem, és Zsófi nem ismert meg, tehát működött a jelmez, és amikor vörös rózsát tűztem a hajamba, olyan volt, hogy most én egy más nő vagyok, és könnyedén libegek, és soha nem érnek el hozzám a pitiáner bosszúságok, nem aggódom a holnap miatt, soha nem költök többet, mint amennyit lehet, pozitív marad az egyenleg, és nem is vágyom többre, és az élet akkor csak kényeztet, és soha nem fáj.
És az is jó volt, hogy fülhallgatós buliban voltam egy kastélyban, és mindig találtam kedvemre való zenét, lelkesen váltogattam a csatornákat, s a szünetekben önfeledten kacarásztam azon, hogy milyen mókás, ha leveszem a fülhallgatót, és mindenki más refrént üvölt torkaszakadtából. És tudom, hogy ezentúl jobban beosztom majd az időmet, többet leszek majd Zsófival, és nem szólok rá, ha amerre jár, elpotyogtatja a használt zsebkendőket. Miért tenném, hiszen a megtorpanás és az újraértékelés titka: Zsófi meggyógyult.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok