Engedjük, hadd menjen?

Romániában állandóan aktuális a kérdés, hogy vajon valóban mérvadónak, igazi fokmérőnek, igazságos és alaposan megtervezett, iránymutató megmérettetésnek tekinthető-e az érettségi vizsga, azonban idén talán fokozottan jogos a felvetés.

Minden nyáron nagyjából fölöslegesen éri szó az iskolai évek záró számonkérésének házelejét, a megmérettetés továbbra is sok, sőt egyre több sebből vérzik. Most múlik (ki) pontosan a hitele – ezt pedig mi sem bizonyíthatja ékesebben, mint mindaz, ami az idén történt-történik. Ha jelen írás terjedelméhez igazodva összegezni próbálunk, elég hosszú (és súlyos dilemmákat felvető) kérdéssort kell rövidkévé zsugorítanunk. Vegyünk sorra most csak néhány, az érettségi vizsga kapcsán óriási kérdő-, egyszersmind felkiáltójelnek tekinthető vonatkozást.

Egy: madártávlatból az összesített eredmények fényében jól látszik, hogy a tavalyihoz és az országos átlaghoz képest is gyengébben szerepeltek idén a magyar diákok. Ez már önmagában elég beszédes adat.

Kettő: íme újra előtérben a románnyelv-oktatás örökzöld dilemmája, továbbra is megoldatlan problémája. Ugyanis mit ad Isten, a magyar diákok idén is rosszabbul teljesítettek románból, mint a korábbi években, és emiatt sokan a románnyelvoktatás milyenségét okolják. Okkal. 

Három: több jel is utal arra, hogy miután a szabály szerint más megyékbe utaztatták a vizsgalapokat, magyar többségű megyék diákjainak romándolgozatait indokolatlanul lepontozták a javítók. Ez pedig mindennapi etnikai színezetű aggályainkon, paranoiáinkon innen és túl is elgondolkoztató.

Négy: az óvások utáni adatok napvilágra kerülése után hajmeresztő aránytalanságokra derült fény több megyében: az is megesett, hogy aki eredetileg kettest kapott, újrajavításkor négy egész jeggyel jobbra taksálták a teljesítményét. Vajon most már tényleg semmi nem lehetetlen? Hol rejlik az érettségi hitele? Ha ad absurdum lenne még egy óvási lehetőség, a kettest nyolcassá lehetne varázsolni?

Öt: elégedetlenséget, felháborodást szült, parázs vitákat szított, hogy a magyar nyelv és irodalom érettségi tételek némelyike hová is helyezte a mércét idén. Nemcsak a mai tizennyolc évesek problémavilágához, átlagos felkészültségéhez nem igazodott, de a szórványvidékek magyarul sokszor gyengébben tudó diákjainak szintjére is fittyet hányt. Sokan vélik, hogy ha ez így megy tovább, félő, hogy magyar anyanyelvű diákok román szakra iratkoznak, mert tartanak a magyarirodalom- megmérettetéstől.

Summa summarum, a most felmerülő kérdéseknek, zökkenőknek, dilemmáknak nagyon szerteágazóak az okai éppúgy, mint a korrigálási, megoldási lehetőségei. Reménykedni, valós, hatékony megoldásokat keresni azonban szerencsére továbbra sem tilos, így hátha lesznek, akik megpróbálják. Jó lenne hinni, hogy az idei érettségi hozadékainak fényében az illetékesek, pedagógusok, szülők, diákok, de főként oktatásunk felsőbb és alsóbb szintjeinek döntéshozói a jövőben talán egyenként – és közösen, párbeszédet folytatva is – elgondolkoznak azon, miként lehetne mindezen érdemben változtatni.

És persze azt is reméljük, hogy a most nagy visszhangot keltő híreknek lesz pozitív, kézzelfogható hatása. Hátha az érettségi körüli felháborodás, csalódottság, riadalom többet, konstruktívabbat hoz magával, mint egymásra mutogatást, a semmi ködébe vesző sajtóvisszhangot, tiszavirág-életű iszapbirkózást és szájkaratét a közösségi oldalon, többet, mint „a mindenhez” értők bekiabálását a pálya széléről. Hiszen most múlik pontosan az érettségi hitele. Engedjük, hadd menjen?

korábban írtuk

Románvizsga: a javító szerint nem szempont az anyanyelv – mélyreható, rendszerszerű változást várnak a tanügyben

Nem számít, hogy ki milyen anyanyelvű, a lényeg, hogy helyesen fogalmazzon románul – vélekedett a dolgozatokat javító vásárhelyi bizottság tagja, Bogdan Raţiu. Magyar szakemberek szerint mélyreható, rendszerszerű változás nélkül nem várható javulás az érettségi eredményeket illetően.