Az elmúlt hetekben szinte naponta felszínre kerülnek a kormányzat teljes mértékben tévúton járó adó- és pénzügyi politikájának visszásságai, a munkáltató és a munkavállaló szempontjából egyaránt káros intézkedések következményei.

A közszférára vonatkozó egységes bértörvényről már alkalmazása elején kiderült, hogy kihirdetett szándéka ellenére nemcsak a különböző közalkalmazotti kategóriák között, hanem ágazatokon belül is óriási egyenlőtlenségeket szül, emiatt például az egészségügy a sztrájk küszöbén áll. Nemhogy autópályák, kórházak nem épülnek, de az egészségügyi minisztérium még a vészhelyzetre hivatkozva külföldről összekoldult immunglobulin-adagokat sem volt képes eljuttatni az érintettekhez, sok száz gyerek és felnőtt életét sodorva veszélybe. Leginkább egy kormányos nélküli hajóhoz hasonlítható az ország, amely az elemek kénye-kedvének kitéve hánykolódik a viharos óceán kellős közepén.

Egy határozott vízióval rendelkező, az ország fejlesztése iránt elkötelezett, felelős kormány ilyenkor igyekszik tanulni a saját hibáiból, korrigálva az elhibázottnak bizonyult döntéseket, állandóan törekedve a társadalom helyzetének jobbítására. A másfél éve hatalmon lévő román balliberálisokról azonban előző két kormányuk idején is az volt a fő tapasztalat, hogy se szakmai, se politikai tudásuk nincs az ország irányítására, egyszerűen képtelenek a közjó érdekében kihasználni a választópolgárok által rájuk ruházott hatalmat. Hogy teljesen alkalmatlanok a végrehajtó hatalom ellátására.

Ez az amatörizmus hatványozottan érvényes a Viorica Dăncilă vezette csapatban, amely megalakulása után két és fél hónappal mással se szembesül, mint mély társadalmi elégedetlenséggel, a minisztercserék örökzöld lehetőségével (amely alól az elmúlt másfél év romániai szokásjoga alapján természetesen a kormányfő se kivétel), a totál csőddel. És ha valaki még esetleg illúziókat kergetne a kabinet és a mögötte álló nagyobbik koalíciós párt hozzáértése kapcsán, az végképp leszámolhatott ezekkel azután, hogy a román szociáldemokrata pártvezér hétfőn bejelentette: májusban nagygyűlést rendeznek a „hagyományos családmodell” támogatása érdekében.

Ami nem egyéb, mint jól kifundált elterelő hadművelet, az orvosok és asszisztensek, a pedagógusok és a belügyi dolgozók felháborodását övező figyelem tompítási kísérlete, az ország valós problémáinak leplezése. Elvégre minden botcsinálta kormány azt szeretné, hogy ő tematizálja a közbeszédet, és nem a saját alkalmatlanságából fakadó gondok.