Makkay József

2019. április 15., 12:02

Elnyomók és elnyomottak

A két politikai tábor között egyre jobban elmérgesedő viszony és a közelgő EP-választások oldalvizein újabb és újabb témák kerülnek a romániai közbeszédbe.

Ezek hátsó szándéka rendszerint a másik fél lejáratása, kibeszélésüknek mégis van hozadéka a politikától megcsömörlött társadalom számára. Augustin Lazăr főügyésznek a nyolcvanas évekbeli tevékenységét firtató állásfoglalások első látásra a romániai politikai klánok közötti jellegzetes leszámolás jegyeit viselik, a történet azonban lényegesen több ennél.

Lazăr sokáig nem szólalt meg az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban, hogy a nagyenyedi börtön szabadlábra helyezési bizottságának tagjaként politikai foglyok sorsáról döntött. Erről egy volt politikai elítélt beszélt a nagy nyilvánosság előtt. Másrészt a nyolcvanas években a rabtársaira vigyázó egyik köztörvényes fogvatartott nemrég azt nyilatkozta, hogy Agustin Lazăr ügyészként rendszeresen bejárt az enyedi börtön földszintjén raboskodó politikai foglyok celláiba.

Miközben a vádakat Lazăr hívei tagadták – azt állítva, hogy puszta névrokonságról van szó –, a napokban mégis megszólalt a főügyész, és elismerte, hogy fiatal ügyészként valóban tevékenykedett a nagyenyedi börtönben, de soha nem tőle függött a politikai foglyok szabadlábra helyezése. Ha már ekkora sajtónyilvánosságot kapott, valószínűleg hamarosan kiderül az is, hogy a mandátuma végén járó főügyésznek fiatal igazságügyi alkalmazottként mekkora szerepe lehetett a politikai üldözöttek sorsának alakításában.

Augustin Lazărnak mégsem kell aggódnia a nyolcvanas évekbeli viselt dolgaiért, hiszen az ügyészségekről és bíróságokról az elmúlt harminc évben ilyen indokkal nem távolítottak el embereket. Még az egykori vérbírók is – akik eddig nem hunytak el – idős korukra emelt szintű, speciális nyugdíjukat élvezik.

A feltáratlan kommunista múlt miatt felcsapó hullámok három évtizeddel a rendszerváltás után is tökéletesen jelzik, hogyan történt Romániában a diktatúrával való szembenézés. A főügyész személye csepp a tengerben, hiszen nemcsak az ügyészségek és a bíróságok hemzsegnek ilyen emberektől, hanem a parlament, a közigazgatás, a felsőoktatás, azaz az élet minden területe fertőzött, igazi átvilágítás és elszámoltatás ugyanis nem történt.

A 2010-es alkotmánybírósági óvás után a 2012-ben több módosítással újra megszavazott lusztrációs törvény öt évre tiltotta volna el a kommunista nomenklatúra tagjait a közéleti szerepvállalástól, a jogszabály azonban másodjára sem ment át az alkotmánybírósági szűrőn: a kommunizmus idején karriert befutó bírók egyhangúlag leszavazták. A Vladimir Tismăneanu által vezetett államelnöki bizottság 2006-ban tette közzé 660 oldalas jelentését a totalitárius rendszerről, és ennek alapján ítélte el a volt államfő, Traian Băsescu a román kommunizmust. Harminc év alatt ennyire futotta a kommunista múlttal történő szembenézésből.

Kutatók szerint a kommunista rendszer bő négy évtizede alatt Romániában mintegy kétmillió ember ellen foganatosítottak politikai okokból kényszerintézkedést – ezek közül hivatalosan hatszázezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és több tízezren haltak meg –, „cserébe” pedig két volt börtönparancsnok került a rendszerváltás után rácsok mögé.

A Lazăr-féle cirkusz kapcsán most döbben rá a közvélemény, hogy a nagyenyedi börtön a nyolcvanas évek második felében (is) az egész országból „fogadta” a kommunista rendszer bírálóit. Falain belül az ötvenes évekre emlékeztető körülmények között kínozták a politikai foglyokat. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Romániában 1948 és 1989 között 230 büntetés-végrehajtási intézetben – börtönökben, kényszermunkatáborokban és más deportálási helyeken – tartottak fogva politikai okokból rabokat, akkor a közöttünk élő aktív vagy jórészt már nyugdíjas börtönapparátus, és az őket kiszolgáló más állami intézmények hadseregnyi emberének kellene szembenéznie bűnös múltjával.  

Ezt az embertelenséget nem lehet elintézni egy Augustin Lazăr-féle bocsánatkéréssel.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. április 12., péntek

Magyarellenesség és közérdek

A román ügyészség szerint bárki nyugodtan gyújtogathat magyar zászlókat, azzal nem érdemes foglalkozni, mivel nem számít közösség elleni izgatásnak. Így az ilyen ügyek felderítése nem közérdek.

Kiss Judit 2019. április 11., csütörtök

Ami semmivel sem pótolható

Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a képernyőkön, felcsendül a tévé- és rádióadókon keresztül, színház- és osztálytermekben, az utcán, kilép a nyomtatott könyvek lapjairól: az érdeklődés homlokterébe kerül a vers.

Páva Adorján 2019. április 10., szerda

Rendszeresen hülyét csinálunk a gyerekekből

Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss Imrével elszaladt a ló, amikor úgy fogalmazott: nem kell ujjal mutogatni az oktatási rendszerre, a gyenge minősítésekért elsősorban a diákok tehetők felelőssé.

Balogh Levente 2019. április 09., kedd

Pozsonyi himnuszfrász

Némi relatív nyugalom után egyszerre két helyszínen is terítékre került a magyarellenesség az elmúlt napokban. Kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, illetve kiderült: a szlovák parlament a magyar himnusz éneklését keményen büntető törvénymódosítást fogadott el.

Pataky István 2019. április 08., hétfő

Kelemen Hunortól fél Ukrajna

Sokat elárul a negyvenkét millió lakosú Ukrajna jelen állapotáról, hogy Kelemen Hunortól retteg. Az RMDSZ elnöke nyilván Kárpátalja elcsatolásának céljával utazott Ungvárra, 

Balogh Levente 2019. április 05., péntek

Timmermans szereptévesztése

A világért sem szeretnénk, ha úgy tűnne: egyetértünk azzal, ahogy a névleg Viorica Dăncilă – valójában Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – vezette kabinet kormányoz a gazdaság, az oktatás, a szociális szféra és persze az igazságszolgáltatás terén.

Kiss Judit 2019. április 03., szerda

Robotoló fantomgyerekek

Miközben a romániai iskolarendszer úgymond az „életre készíti fel” a gyerekeket, szép csendesen elveszi tőlük a gyerekhez illő, méltó, régebben természetesnek számító életforma lehetőségét.

Pataky István 2019. április 02., kedd

Johannis játszik

Fikusznak hívják a háta mögött Klaus Johannist. Keveset beszél, ellenben sokat hallgat. Az utóbbi napokban kétszer is kivonult a jól előkészített mikrofonállvány és az elnöki hivatal kamerája elé, de – ahogyan mindig – az előadás unalmasra sikerült. 

Bálint Eszter 2019. április 01., hétfő

Nagy kapzsiságnak visszakozás a vége

Visszavett kicsit a kapzsiságból a kormány – mondhatjuk azt követően, hogy a szociálliberális kabinet módosította pénteki ülésén a hírhedt, 2018/114-es, többnyire adóügyi intézkedéseket tartalmazó sürgősségi kormányrendeletet.

Balogh Levente 2019. március 29., péntek

Nagykövetségbotrány újratöltve

Most hirtelen nem tudnám megmondani, volt-e már példa arra, hogy egy kormány egy éven belül szinte lépésről lépésre, szóról szóra ugyanazt az orbitális hibát kövesse el, a legcsekélyebb jele nélkül annak, hogy az első fiaskóból tanult volna.

Vélemény
Balogh Levente: Magyarellenesség és közérdek

A román ügyészség szerint bárki nyugodtan gyújtogathat magyar zászlókat, azzal nem érdemes ...

Kiss Judit: Ami semmivel sem pótolható

Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a ...

Páva Adorján: Rendszeresen hülyét csinálunk a gyerekekből

Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat