Makkay József

2019. április 15., 12:02

Elnyomók és elnyomottak

A két politikai tábor között egyre jobban elmérgesedő viszony és a közelgő EP-választások oldalvizein újabb és újabb témák kerülnek a romániai közbeszédbe.

Ezek hátsó szándéka rendszerint a másik fél lejáratása, kibeszélésüknek mégis van hozadéka a politikától megcsömörlött társadalom számára. Augustin Lazăr főügyésznek a nyolcvanas évekbeli tevékenységét firtató állásfoglalások első látásra a romániai politikai klánok közötti jellegzetes leszámolás jegyeit viselik, a történet azonban lényegesen több ennél.

Lazăr sokáig nem szólalt meg az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban, hogy a nagyenyedi börtön szabadlábra helyezési bizottságának tagjaként politikai foglyok sorsáról döntött. Erről egy volt politikai elítélt beszélt a nagy nyilvánosság előtt. Másrészt a nyolcvanas években a rabtársaira vigyázó egyik köztörvényes fogvatartott nemrég azt nyilatkozta, hogy Agustin Lazăr ügyészként rendszeresen bejárt az enyedi börtön földszintjén raboskodó politikai foglyok celláiba.

Miközben a vádakat Lazăr hívei tagadták – azt állítva, hogy puszta névrokonságról van szó –, a napokban mégis megszólalt a főügyész, és elismerte, hogy fiatal ügyészként valóban tevékenykedett a nagyenyedi börtönben, de soha nem tőle függött a politikai foglyok szabadlábra helyezése. Ha már ekkora sajtónyilvánosságot kapott, valószínűleg hamarosan kiderül az is, hogy a mandátuma végén járó főügyésznek fiatal igazságügyi alkalmazottként mekkora szerepe lehetett a politikai üldözöttek sorsának alakításában.

Augustin Lazărnak mégsem kell aggódnia a nyolcvanas évekbeli viselt dolgaiért, hiszen az ügyészségekről és bíróságokról az elmúlt harminc évben ilyen indokkal nem távolítottak el embereket. Még az egykori vérbírók is – akik eddig nem hunytak el – idős korukra emelt szintű, speciális nyugdíjukat élvezik.

A feltáratlan kommunista múlt miatt felcsapó hullámok három évtizeddel a rendszerváltás után is tökéletesen jelzik, hogyan történt Romániában a diktatúrával való szembenézés. A főügyész személye csepp a tengerben, hiszen nemcsak az ügyészségek és a bíróságok hemzsegnek ilyen emberektől, hanem a parlament, a közigazgatás, a felsőoktatás, azaz az élet minden területe fertőzött, igazi átvilágítás és elszámoltatás ugyanis nem történt.

A 2010-es alkotmánybírósági óvás után a 2012-ben több módosítással újra megszavazott lusztrációs törvény öt évre tiltotta volna el a kommunista nomenklatúra tagjait a közéleti szerepvállalástól, a jogszabály azonban másodjára sem ment át az alkotmánybírósági szűrőn: a kommunizmus idején karriert befutó bírók egyhangúlag leszavazták. A Vladimir Tismăneanu által vezetett államelnöki bizottság 2006-ban tette közzé 660 oldalas jelentését a totalitárius rendszerről, és ennek alapján ítélte el a volt államfő, Traian Băsescu a román kommunizmust. Harminc év alatt ennyire futotta a kommunista múlttal történő szembenézésből.

Kutatók szerint a kommunista rendszer bő négy évtizede alatt Romániában mintegy kétmillió ember ellen foganatosítottak politikai okokból kényszerintézkedést – ezek közül hivatalosan hatszázezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és több tízezren haltak meg –, „cserébe” pedig két volt börtönparancsnok került a rendszerváltás után rácsok mögé.

A Lazăr-féle cirkusz kapcsán most döbben rá a közvélemény, hogy a nagyenyedi börtön a nyolcvanas évek második felében (is) az egész országból „fogadta” a kommunista rendszer bírálóit. Falain belül az ötvenes évekre emlékeztető körülmények között kínozták a politikai foglyokat. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Romániában 1948 és 1989 között 230 büntetés-végrehajtási intézetben – börtönökben, kényszermunkatáborokban és más deportálási helyeken – tartottak fogva politikai okokból rabokat, akkor a közöttünk élő aktív vagy jórészt már nyugdíjas börtönapparátus, és az őket kiszolgáló más állami intézmények hadseregnyi emberének kellene szembenéznie bűnös múltjával.  

Ezt az embertelenséget nem lehet elintézni egy Augustin Lazăr-féle bocsánatkéréssel.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...