2010. május 12., 09:502010. május 12., 09:50
Ehhez még hozzájárul néhány tag, aki most éli második kamaszkorát: bár a társadalom elvárja tőle, hogy felnőttként viselkedjék, ő minden erejével küzd még egy utolsó „rúgjunk ki a hámból” érzésért, s közben észre sem veszi, hogy pár éve csak ez hajtja bele a görbe napokba. S ha ez mind együtt van, akkor minden adott egy ingergazdag hétvégéhez. S talán ez mindenkiben ott bujkál, másképp hogy vehettünk volna rá egy Kossuth-díjas zenészt, hogy felvegye a csapat pólóját a színpadon, s mindehhez csak annyit fűzzön hozzá: pörgessük fel a bulit! S a legkülönbözőbb korú és természetű csapattagok egy emberként tomboltak a közönségben.
Szóval így kezdődött múlt héten a diáknapok egy csapat számára, melynek én is részese voltam, s végig azon gondolkoztam, hogy talán a közösségi érzés az egyik legerősebb motorja az ember tenni akarásának, még akkor is, ha az a külsőségekben nem látszik. Mert lehet van, aki nem érti, miért fontosabb inkább utolsónak lenni, mint elveszni a középmezőnyben, vagy miért lényeges egy csocsó-bajnokság első helyezettjének lenni, mikor annyi más program elhanyagolódik. Hát azért, mert egy rendezvényen való részvétel nem kötelező, s ha az események fedik egymást, sokaknak jobban megéri szurkolni a focipálya mellett, mint részt venni egy másik versenyszámban, főleg, ha a nyerni akarás nem fő erénye a csapatnak.
S idén már tizenhetedszer a diáknapok megmozgat ezer embert, akik kibújnak hétköznapi szerepükből, s a versenyzés érdekében tesznek olyan dolgokat, amire sosem gondoltak volna. S a siker azért nem marad el, mert mindenki megtalálja a kedvéhez illőt. Van, akinek az a legnagyobb élménye, hogy bőrdzsekis skinheadeket ugróköteleztet az útkereszteződésben, s van, akit kizárólag a vizes póló érdekel. Akárhogy is, a hatás nem marad el, egy zsákra való történetet összegyűjt, egy másikra való barátot, vagy simán egy olyan hétvégét, amiről nem tud elfogulatlanul beszélni. Ahogy én sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok