2010. június 17., 09:562010. június 17., 09:56
A minap is például addig osztottam kedves dévai ismerősömmel telefonon, hogy is kell egy igazi bográcsgulyást főzni, míg végül úgy döntöttem, inkább elmegyek, s megfőzöm én. Mire felocsudtam, már ott is voltam Déva főterén egy méretes bogrács mellett, s éppen azt magyaráztam az arra csellengő románoknak, hogyan is készül a csipetke. Mert egy igazi bográcsgulyásba csipetke is jár, és szalonnából olvasztott zsírral főzik, nem olajjal, mert a krumpli a zsírt felszívja, de az agyonfinomított olajat nem. Szóval ezeket magyaráztam, többnyire a románoknak, de a magyarok közül is némelyiknek tisztázni kellett, hogy a gulyás, ami éppen a bográcsban rotyog, attól még nem lesz székely gulyás, mert én székely vagyok. Ez van na: muszáj volt egy kis „kiképzést” tartanom gulyás témakörben, mert igen nagy volt rá az igény.
Na, de nemcsak én osztottam az észt, hanem az alfalvi citerások is, akik minden érdeklődőnek türelmesen elmagyarázták még azt is, hogy milyen fából készül a jó citera, s mikor kell a fát kivágni, hogy szépen csengő hangja legyen. Mert bizám ez sem mindegy, mint ahogy az sem, hogy a gulyásba rögtön a szalonna után a kolbászt tesszük-e bele, vagy a hagymát.
Közben, míg mesélgettünk ezt-azt a székelyekről, a székelyföldi szokásokról, a gulyás is elkészült, és a két, szintén földi kuktám osztani kezdte az ételt az alfalvi tanítónők segítségével. Az elsők között köszönte meg a főztömet egy nagyon idős bácsi, s mert ilyen kedves volt, szóba elegyedtem vele. Megtudtam, 92 éves és a Zsil-völgyi bányákban dolgozott bányamérnökként. Elmesélte, kétéves volt a trianoni békediktátum aláírásakor, és fiatal korában még Déva, sőt az egész Zsil-völgye demográfiai összetétele is egészen másként nézett ki. Nem panaszkodott, nem szidta a románokat, sem az általa átélt rendszereket, csak egy kicsit szomorú volt és a szeme sarkában két kövér könnycsepp csillogott. Aztán megszorította a kezemet, évtizedek barázdálta arcát végigszántotta az a két könnycsepp, és csak annyit mondott: „Nem könnyű a szórvány magyarsors, kell ide egy kis székely erősítés.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok