2012. december 13., 06:012012. december 13., 06:01
Mert négy évvel ezelőtt már egyszer jól megjártuk. Bocsánat, megjárták azok, akik elhitték a szép szavakat. Hogy a szavazatszámlálás utáni első napon 50 százalékkal fogják megemelni a fizetésünket. Nem elsősorban azért, mert megérdemeljük, megdolgoztunk érte és hasonlók, hanem mert az akkor épp kormányon lévők azt mondták, nincs ilyen mértékű emelésre pénz.
Az akkori ellenzék mindkét pártja viszont fogadkozott, hogy van, helyesebben lesz. Különösen miután lepasszolta nekik a labdát az államelnök, aki a többiek szavait azzal toldotta meg, hogy ő pontosan tudja is, milyen zugokban lapulnak a tartalékbankók, és épp azért engedi útjára a béremelésről szóló törvényt. Aztán megtörtént a váltás, vele pedig az elhíresült intézkedés: osztogatás helyett fosztogatás.
Újfent elnöki dörgedelemmel megfejelve. Erre már nem is vesztegetem a szót, hisz két és fél éve rágódunk rajta. Csakhogy most megint a tanerők előtt húzogatják a mézesmadzagot: olyan fizetéseket ígérgetnek, amit titkosítani fognak, nem beszélve az órák utáni foglalkozásokért kifizetendő, „hatalmas” összegekről. Ezt a hírt – véletlenül-e vagy sem – összekötötték egy másikkal, miszerint emelkedni fognak az árak.
Na ez az, íme a klasszikus etetés. Mert ama mesés summa, amiről még beszélni sem lehet, akkora lesz, hogy jobb is nem beszélni róla. A délutáni „túlfizetett” foglalkozásokat pedig régebben közmunkának, hazafias munkának, bigottabb helyeken kommunista hétvégének mondták. És járni csak akkor járt érte valami, ha „elhalasztotta” egy-egy merészebb illető, a járadékot pedig büntetésnek hívták.
Az áremelésről szóló hír viszont biztosan be fog jönni. Mégpedig úgy, ahogy eddig minden évben: kezdve a disznóhússal és az ünnepi asztal egyéb kellékeivel már december elején kicsit megemelik az árat, aztán jön az újabb emelés. Mondván, hogy ők időben szóltak, semmi nem váratlan! Hát ez biztosan nem az! Sőt, az életünk leginkább holtbiztosnak nevezhető pontja. Csak azt nem tudom, miért épp a tanárokat nézik olyan verébnek, hogy elhiszik az áremelés mellé ígért béremelést is. Csak mert négy éve egyszer már elhitték?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok