2012. január 11., 09:152012. január 11., 09:15
Ceauşescui időkre emlékeztet ez a történet, mert ugye, a néhai scorniceşti-i suszterinasból lett pártfőtitkár volt az, aki mindenben megmondója volt annak, hogy mit és hogyan kell csinálni. Mint látjuk, meg is lett az eredménye. Másrészt Traian Băsescu súlyosat vétett – szándékosan, természetesen –, amikor ahelyett, hogy államelnöki minőségében közvetített volna a romániai mentőszolgálat szülőatyja és az őt meghallgatni sem akaró egészségügyi bizottság között, durván beletenyerelt a vitába, tulajdonképpen Arafat doktor arcába. Fényes bizonyítékaként annak, hogy a helyettes államtitkári tisztségét még a Tăriceanu-kormány idejéből, 2007 óta ellátó és vitathatatlanul igen nagy népszerűségnek örvendő palesztin orvos csak addig volt jó, amíg jelenlétével legitimálta a bizalom tekintetében ugyancsak megtépázott, de újabb politikai babérokra áhítozó Băsescu–Boc-vezetést. Ez tehát Bukarest Arafatja, arabusul: Hálája. Szakmai szempontból amúgy módfelett furcsa, hogy a kormánykoalíciós RMDSZ és egészségügyi minisztere a jelek szerint sima vállvonással veszi tudomásul az egészet, mert könnyebb a hű kutyának a gazdájához dörgölőzni, mint védelmébe venni azt az embert, aki egyes-egyedül és önkéntesként teremtette meg Romániában azt a kiválóan működő, minőségi rohammentő szolgálatot, amelynek a létrehozására ez az ország képes sosem volt. SMURD-szinten legfeljebb csak a kiváltságos pártvezetők, szekusok, milicisták és katonák számára. Amúgy gazdaságpolitikai szempontból érthető volna egy vegyes, közszolgálati – magán-rohammentőszolgálat. S az is érthető volna, hogy az állam igyekszik minél inkább karcsúsítani kiadásait, a magánszféra felé tolva el a feladatokat. Csakhogy minderről nem ceauşescu–băsescui módon, hanem a szakmaiság mentén kellene tárgyalni. Például arról, hogy ha a majdani magán-mentőszolgálatot – miként a magánklinikai vagy/és -kórházi gyógykezelést – sem engedheti meg magának akárki, akkor mi lesz a bajba jutott egyszerű halandókkal?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok