Hirdetés

Egy váltás élet

•  Fotó: Pixabay.com

Fotó: Pixabay.com

JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.

-- Külsős szerző --

2024. április 28., 13:262024. április 28., 13:26

2024. április 28., 13:452024. április 28., 13:45

Ahonnan a hozzánk hasonló magányosak elől menekülünk mint valami modernkori remeték, egy másfajta magányra vágyó különcök. Elmenekülünk a zaj, a zsúfoltság, a tömeg, a füst és a forgalmi dugók elől. Jó nekünk. Van itt kérem friss levegő, madárcsicsergés, csend, parkolóhely, autentikus napfelkelte, a távolban kéklő hegyek mögül bújik elő a nap, ingyen van a csoda, csak kattintunk egyet, fellőjük egy közösségi oldalra és irigyeink százai reagálnak rá valami virtuális matricával. Éjszakánként néha még a csillagokban is gyönyörködhetünk.

Idézet
Ám lélekben és testben sem merészkedünk túl messzire, köldökzsinórunk az aszfalt, az autó és jobb híján a ritkán járó busz. Itt fekszünk, itt kelünk, ám valójában nem itt élünk.

Egy új faj van kialakulóban, a falun lakó városiak faja, akik nem tudják megkülönböztetni a növények magvait, ügyetlenül tartják kezükben a kaszát, nem kapálják a földet (mert állítólag fáj neki), internetről tanulják a kertészkedést, mulcsoznak, centisre nyírják a füvet, és csak azért ültetnek palántákat, facsemetéket, hogy eldicsekedhessenek velük valamelyik közösségi oldalon.

Hirdetés

Megpróbálnak beilleszkedni egy olyan helyen, ahol a környezettudatos élet soha nem volt tudatos, csupán a mindennapi betevőért való küzdelmet nevezik egyszerűen Életnek, ahol az őshonosak a gumicsizmát azért húzzák fel, mert nagy a sár, nem pedig egy jó fotó kedvéért. A város fullasztó zsúfoltságából szabadulni kívánó emberek vágya ez az idilli falusi élet, vagyis inkább annak illúziója.

Jönnek, látnak, de vajon győznek e? Köztes állapot, örökös purgatórium, itt vagyunk és ott is, ugyanakkor itt sem és ott sem igazán. A régi közeget nem akarjuk, az újat nem ismerjük, mindazonáltal büszkék vagyunk arra, hogy tettünk egy nagy lépést egyéni szabadságunk felé, amelyre mindig is vágytunk.

Idézet
Innentől a kérdés már csak az, ha megtaláljuk, mit kezdünk vele.

Amikor valaki a városból faluba költözik, nem válik automatikusan paraszttá. Gyorsan hozzáteszem, hogy jelen esetben, a paraszt alatt a vidéki életmódot folytató, nem pedig a műveletlen, civilizált viselkedésre képtelen embert értem, mert sajnálatos módon van ennek a szónak egy ilyen negatív konnotációja, de ahogyan egyik volt tanárom ezt találóan megjegyezte, nem az a paraszt aki paraszt, hanem az a paraszt, aki paraszt (zárójel bezárva.)

A kommunista diktatúra az urbanizációt szorgalmazta, falvakat romboltak le az elvtársak, az ott lakókat beköltöztették a városba. Egy betonrengeteg lett a szó szerint is szűk környezetük, egy kis szürke kuckó az otthonuk. Beskatulyáztak testet, lelket, munkásosztály névre hallgatott az új társadalmi réteg. Munkást faragni a parasztból – ez volt a cél.

Arra viszont kényesen vigyáztak, hogy a prolinak ne legyen túl nagy élet- és mozgástere, ne lásson túl sokat a világból, tegye a dolgát, ne vágyjon nagyobb szabadságra egy felvonulással egybekötött grillezős majálisnál, vagy egy fekete-tengeri nyaralásnál. Tegye a dolgát, ne gondolkozzon, nézze meg a propagandahíradót, aztán feküdjön le és aludjon. Akkoriban előkelőbb státusz volt városinak lenni, mint falusinak. A pártpropaganda gondoskodott erről is. Városi személyivel előnyökhöz jutott az emberfia, kapott gázt, bezinutalványt, több lisztet, olajat, vajat, cukrot, kenyeret, néha még narancsot is osztottak a központi „alimentárában.”

A „módszerváltás” után aztán minden megváltozott. A városban továbbra sem találták meg a szabadságukat az arra vágyó emberek. Ráadásul az előny (amit addig élveztek, és immár a falusinak is kijutott) lassan hátránnyá kezdett válni. A kapitalista struktúrában a város egyre csak terjeszkedik, a népesség növekedésével mégis csökkenti az életteret, felfalja az embert testestül-lelkestül.

Idézet
Amikor ezt egyre többen felismerték, elkezdődött az exodus, a menekülés a múltba.

Visszavágytunk a gyökerekhez. Elkezdtük keresni azt, ami valamikor a miénk volt, visszakövetelni azokat az értékeket, amelyeket az elvárosiasodás következtében már-már lenéztünk, legalábbis lesajnáltunk. Itt kezdődött és máig tart a második fázis, amikor a „németből” behozott Volkswagenünkkel néha elugrunk az ősökhöz az IGAZI falura, a hamis faluból, amit már majdnem felzabált a nagyváros, és ahol élni kiváltság.

Itt állunk hát a sárból felkapott Mucsajon, nincs itt semmi látnivaló, se szupermarket, se patika, a kommunista időkre hajazó kocsmákban vásároljuk meg a kenyeret, cukrot, szappant, villanykörtét, satöbbit, amiket még az olcsó italok mellé kiraktak a polcokra. Próbálunk új életet, új közösséget teremteni magunknak, mivel a régit már apáink is elfelejtették. És akkor újra a kérdés:

Idézet
megtettük a nagy lépést, megléptünk a városból, szabadok vagyunk, de mit kezdünk ezzel a szabadsággal? Hogyan lesz az egyéni szabadságkeresésből közösség?

Integrálódunk, alkalmazkodunk az új környezethez, vagy összefogunk mi, a „jöttmentek” és alkotunk egy olyan miniközösséget, amelyben elfogadjuk a már említett köztes állapotot, vagy új, gyökértelen hagyományokat teremtünk? Vagy is-is?

Nincsenek válaszaink, élünk bele a vidéki létbe. Vágunk disznót, de nem mi vágjuk, megkérünk rá valami „bennszülöttet”, nem tartunk tyúkokat, megvesszük a lidölben a csirkemellet. Nem szeretünk szántani, de aratni nagyon akarunk, és azt képzeljük, ha magunkra öltjük a helyi népviseletet, végre otthonra leltünk, pedig nem. Innen még hosszú az út. Az elfogadás és a befogadás között kb. Makó-Jeruzsálem a távolság.

Az ember, aki végül úgy dönt, hogy családostul falura költözik, ezekkel nem számol, első körben a maga és háza népe boldogságát keresi. Ezért nem érheti vád. De falun sem jó egyedül lenni. Így hát a hasonszőrű útkeresőkkel próbálunk valamiféle közösséget teremteni. Erre jó eszköz a marketing. Hazudjuk azt kifelé a világnak, hogy milyen jó itt, és máris jobban érezzük magunkat. Aztán majd csak lesz valami.

Amikor mi, a friss levegőre és a madárcsicsergésre vágyó városi értelmiségiek átlépjük a falu határát, máris világosabb lesz, fényt hoztunk a sötétségbe. Már puszta jelenlétünkkel is emeljük a színvonalat, aztán majd szép lassan feltesszük a térképre ezt a koszfészket, akárki meglássa. Kulturális eseményeket, koncerteket, fesztiválokat, tudományos konferenciákat szervezünk a magunk szórakoztatására és a „bennszülöttek” épülésére.

Idézet
Aztán leaszfaltozunk minden utcát, sűrűn járnak majd a buszok, drágulnak a telkek, beépül a rét, a falu egybeforr a várossal, és végül ismét ott találjuk magunkat, ahonnan elmenekültünk.

De gond egy szál se, miután rájövünk, hogy nincs itt semmi élnivaló, keresünk egy távolabbi falut, ahol még vannak méhek és madarak, friss levegő, napfelkelte, parkolóhely. És ahol előbb-utóbb aszfalt is lesz, hogy minél gyorsabban bejuthassunk a városba.

Vincze Gyula

A szerző lapunk volt munkatársa

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 16., csütörtök

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?
Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?
2026. április 16., csütörtök

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Hirdetés
2026. április 14., kedd

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?

Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?
2026. április 10., péntek

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége
2026. április 03., péntek

A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?

Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.

A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?
A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?
2026. április 03., péntek

A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?

Hirdetés
2026. április 03., péntek

Ami a fizikai erőszakon túl van: a lelki erőszak

Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.

Ami a fizikai erőszakon túl van: a lelki erőszak
2026. március 31., kedd

Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán

Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.

Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán
2026. március 27., péntek

PSD-s kampányzsarolás: Bolojan a célkeresztben

Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.

PSD-s kampányzsarolás: Bolojan a célkeresztben
Hirdetés
2026. március 25., szerda

Sport a lecserélhető zászló árnyékában

Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.

Sport a lecserélhető zászló árnyékában
2026. március 23., hétfő

Megkésett és elégtelen romániai válaszok az energiaválságra

Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.

Megkésett és elégtelen romániai válaszok az energiaválságra
2026. március 20., péntek

Ukrajna, Románia és Magyarország – stratégiai partnerség és halálos fenyegetés között

Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.

Ukrajna, Románia és Magyarország – stratégiai partnerség és halálos fenyegetés között
Hirdetés
Hirdetés