JEGYZET – A címbeli mondat eredetileg nem kérdés, hanem határozott kijelentés volt: ha nem csalódom, a János vitéz daljátékváltozatának egyik slágere. Ezzel pedig a kényszerkérdésre meg is lenne a válasz, ha a hétköznapokban és a színpadon minden ugyanaz volna, és ugyanúgy történne. Csakhogy...
2017. március 08., 03:292017. március 08., 03:29
Többször is előfordult, hogy nem tudtam magamon uralkodni, és ország-világnak elmondtam, mennyire nem szeretem ezeket a bizonyos napokat. A cukormázzal nyakon öntött gyereknapot, a gyomrot felkavaró kényszermosolyos idősek napját, a mániákusan csikkeket és papírfecnit gyűjtögető Föld napját és természetesen a nőnapot, amikor egy rózsaszál szebben beszél. Nem szeretem, mert mélységesen álságos, és egész napon át az év háromszázhatvannégyszer több napjára gondolok.
Amikor a gyerekekre rázárják az ajtót, és nyugodtan elhúznak különböző kacatokra pénzt szórni. Amikor este, elalvás előtt ugrik be csak: ki tudja, mióta még telefonon sem kérdezte meg az évente egyszer olyannyira aggodalmas, hogy érzi magát idős szülője. Amikor nemes egyszerűséggel a járdára ejtik az épp megüresedő zacskót, pillepalackot, cigarettásdobozt, és amikor hajnal felé a jókedvű haver kérdésére, hogy vajon az asszonyok nem aggódnak-e otthon, a gondos férj rámutat az asztalon kókadozó virágszálra, és nevetve válaszol: az enyém soha, azért van ez a virág. Az szebben beszél.
És mindez csak a legfelületesebb pillantásra észrevehető különbség az egy nap és az év többi napja között. Kicsit mélyebben sokkal nagyobb bajok fortyognak: a nagyralátástól elvakult nőszemélyek hangoskodása, hogy az egyenjogúság előnye, ha a gyerekek körüli teendőkkel és a házi sertepertéléssel a férfi foglalatoskodik. Akiről aztán büszkén lehet hírelni: az én drága uram bezzeg ezt is, azt is, mindent megtesz. Ennek fejében kapta az uram titulust. S ha ezek után valaki azt mondaná, ennek se jó sehogy, ez is csak kritizálni szeret, annak kénytelen vagyok ellentmondani: az említett esetekben baj van a kréta körül.
Olyan társadalmat tartanék igazinak, ahol nem az első pillantás döntené el, méltónak tartunk-e valakit, vagy sem, hanem az alapos megismerés. És ha arra egy nő a legalkalmasabb, akkor az vezetheti az országot, mert külsejét nem teljesen más foglalkozásúra fogja kikerálni. És nem százával kér majd férfi ismerőseitől magának virágot, de ha szereti, akkor annak az egyetlen szálnak is szívből örül. Ha az csak egy szál, ami semminél nem beszél szebben, és még csak hivatalos nőnap se lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!