Egy ötlet mint öngól

Tudjuk azonban, hogy ez számos tényező eredményeként megannyi vonatkozásban egyelőre nem valósul meg. Az sem vitatható, hogy a magyar környezetben élő, tanuló gyerekek, fiatalok boldogulásához elengedhetetlenül szükséges lenne, sőt egyenesen érdekükben áll, hogy ne csak értsék, hézagosan ismerjék, hanem helyesen beszéljék is az állam nyelvét. Azonban jól tudjuk, egyelőre ez is vágyálom, hiszen – amint azt lassan évtizedek óta mondogatjuk, érdemi előrelépés azonban nem történik – ezernyi sebből vérzik oktatási rendszerünk egésze, amelynek a magyarok szempontjából egyik legmélyebb sebe, hogy az iskolarendszer, az oktatási törvény, a tananyag milyensége és a követelményrendszer korántsem segít abban, hogy a gyerekek hatékonyan elsajátítsák az állam nyelvét. Magyarán: az iskolában nem tanulnak meg románul, hiszen nem tanítják meg őket.

Akut probléma, hogy nagy részüknek még mindig ugyanazon mérce szerint kell számot adniuk romántudásukról, mint többségi társaiknak. Ahhoz, hogy átmenjenek az érettségi vizsgán, Grigore Urechétől Nichita Stănescuig széltében-hosszában ismerniük kell a román irodalmat, ékes, elegáns irodalmi nyelven kell értekezniük magasztos témákról – ez azonban persze korántsem feltételezi, hogy beszélik is, a hétköznapokban használni is tudják az állam nyelvét. Holott a kézenfekvő az lenne, hogy az iskolapadban töltött 12 év alatt megtanuljanak románul kommunikálni olyan szinten, hogy nyelvtudásuk hiánya ne okozzon gondot a továbbtanulásban, munkavállalásban s a többi. A kisebbségi diákokkal azonban nemhogy megszerettetné a románt az iskolarendszer, de sokszor elriasztja a tanulástól életidegen követelményeivel, módszereivel. Ez a nyers valóság, ez történt az elmúlt évtizedekben, ez történik ma is, és ha a realitás talaján maradunk, könnyen belátható, hogy aligha fog mindez változni a közeljövőben.

Ez a dolog egyik része. A másik az: bár számos próbálkozás, kezdeményezés született az elmúlt években-évtizedekben arra vonatkozóan, hogy pozitív irányba változzon a helyzet, épkézláb, reális, célirányos és kézzelfogható eredménynek tekinthető lépés kevés történt ez irányban. Sajnos nem nevezhető annak a Magyar Polgári Párt múlt heti kezdeményezése sem: az alakulat az oktatási törvényt módosító javaslatot terjeszt a parlament elé, mondván, a kisebbségi diákokat diszkriminálják a kötelező iskolai megmérettetéseken (hatodik osztály végén a kötelező felmérőn, a nyolcadikos kisérettségin, valamint az érettségin), hiszen eggyel több vizsgát kell tenniük, mint többségi társaiknak.

Hogy többet kell tanulniuk, mert anyanyelv és irodalomból is számot kell adniuk tudásukról, az a kisebbségi lét 20–21. századi természetrajzából adódóan természetesnek tekinthető. Egyébként jegyezzük meg halkan, talán nem válik kárukra, ha intenzíven készülniük kell az érettségire magyarból éppúgy, mint románból. Az az ötlet pedig, hogy ne kelljen románból is érettségizniük, finoman szólva is életidegen, életképtelen. Valószínűleg nem itt van a kutya elásva, és nem effajta „huszárvágással” kellene orvosolni a problémát, hanem azt kellene mihamarabb elérni, hogy a kisebbségi gyerekek olyan módszerekkel, tantervek szerint tanulják az állam nyelvét, hogy közelebb kerüljenek az aktív nyelvtudáshoz, ami nélkül ugye elképzelhetetlen az itthoni boldogulásuk. Hiszen ha nem kellene érettségizni románból, borítékolható, hogy sok diák úgy értelmezné majd, nem is kell megtanulniuk az állam nyelvét, ez pedig finoman szólva is öngól lenne.

Bár jól tudjuk, hogy az iskolában sajnos legtöbb esetben nem tanulnak meg románul, ha nem készülnének fel az állam nyelvéből az érettségire, még hátrányosabb helyzetbe lökné őket. Bár az MPP javaslatának vannak célirányosabb részei is (például az, hogy ha egy székelyföldi településen önálló iskola jár a román gyermekeknek, akkor ugyanez a jog illetné meg a szórványban élő magyar diákokat is), üdvös lenne, ha egy effajta, a rendkívül kényes és sokrétű problémát érintő indítványt körültekintőbben, megannyi gyakorlati szempontot figyelembe véve alkotnának meg az illetékesek. Máskülönben nem lesz belőle más, csak egy ötletszinten maradó képzeletbeli öngól.