JEGYZET – Ahogy közeledik az elnökválasztás időpontja, a kormányoldal csalafinta ötletekkel igyekszik megnyerni a csodákra mindig éhes jónépet, s mivel leginkább a saját egészsége foglalkoztat mindenkit, egyetlen érintéssel beindították a mágikus gombot.
2014. szeptember 28., 20:442014. szeptember 28., 20:44
Nagyérdemű publikum, figyelem, figyelem, ezennel megnyitjuk az örök egészség aranykapuját! Belépő kizárólag mágneskártyával, aminek szétosztását máris megkezdte a postások hada. Képtelenség elszalasztani az átvételhez elengedhetetlen tudnivalókat, legföljebb egy-egy nem olvasó, híreket nem hallgató, szomszédok nélküli hegyormon tengődő remete nem tudja meg, hogy a postás kétszer is csengetni fog, s csak a második sikertelen kísérlet után helyezi letétbe a kártya anyaméhét jelentő irodába ezt a világszínvonalú csodát.
Merthogy csúcstechnológia, ahhoz nem fér semmi kétség! Nem hazai találmány ugyan, rakottabb tájakon már rég ismerik és használják, na de a bevált tapasztalatot átvenni igazán nem szégyen. Egyszóval beindult az üresjárat, s most zúg, zakatol, dübörgésétől saját szavunkat sem hallani. S hogy miért is merészelek én a legszentebb kincsünkkel, egészségünkkel kapcsolatosan üresjáratról beszélni?! Elment volna a maradék józan eszem is?!
Nem, még nem ment el, de már nem sok híja van, még egy-két hasonló csalafintaság és vége. Mert a postások kirajzásán kívül egyéb nem történt. Épp ellenkezőleg: nem igazán tudni, hogy a kártyára milyen, legintimebb szféránkba vágó adat kerülhet fel, honnan veszik az adatokat, illetve a háziorvos hol vásárolhatja majd meg a kártyaleolvasót.
Arról sem beszélnek, mi történik azokkal az egyébként makkegészséges fiatalokkal vagy kevésbé fiatalokkal, akiknek napjaik nem azzal kezdődnek, hogy aláírják a jelenléti ívet az orvosi rendelők várószobájában, de egy sajnálatos esemény miatt netán kórházba kerülnek, s mire az azonosításuk beindulna, ne adj isten, már késő volna. Csak mert valaki(k)nek ugyanolyan jó üzlet volt ez a kártyamese, mint évekkel ezelőtt az egészségügyi füzetkék, illetve lapocskák nyomtatása.
Az sem mellékes, hogy a postások ízületei sem rozsdásodnak be, úgy nyüzsögnek, mint a régi szép időkben, úgyhogy senki ne kövesse az én morgolódásaimat az átgondolatlan, középen elkezdett és ottfeledett folyamatról, hisz fő a jó messzire hallatszó dübörgés, a legfőbb pedig mindennek dacára – csak azért is – az egészség!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!