2012. augusztus 07., 09:232012. augusztus 07., 09:23
Hát csodálja valaki, hogy elsírja magát, miközben épp azt kell élőben közvetítenie, hogy ez a fiatalember hanyag eleganciával suhintja magát keresztül az összes ellenfélen, mint aki karddal a kezében jött a világra (nem is olyan rég), s a világ csak bámul tátott szájjal, mert erre aztán végképp nem számított?
Igen, igaz, hogy egy újságírónak illik higgadtnak, objektívnek maradnia, szinte minden helyzetben. Szinte. A szabály alól a legvilágosabb kivétel épp a sportközvetítés, s főleg akkor, ha a kommentátor nem is újságíró, hanem sportoló. Képzeljék el, milyen lenne, ha a sportközvetítéseken a kommentátorok szenvtelenül sorolnák saját nemzetük csapatának góljait, érmeit. Hidegen közölnék: megvan az aranyérem.
Képzeljék el, ha Vitray Tamás annak idején ahelyett, hogy magából kikelve üvöltött volna, hogy „Gyere, Egérke! Gyere, kicsi lány!”, simán leszögezte volna: Egerszegi Krisztina vezet, és megszerzi az aranyat. Szó sem esett volna róla, hogy Egerszegi Krisztina tizennégy éves, hogy egy nemzet szorít érte, mintha a saját (csoda)gyereke lenne. Én a magam részéről nem tudom megunni ezeket a felvételeket, újra és újra megnézem-meghallgatom Horváth Mariann elcsukló hangját is. Túloz? Lehet. De hol, mikor túlozzon, ha nem pont akkor?
Igen, emlékszem, volt egy pár év, valamikor kamaszkoromban, amikor a barátaimmal együtt úgy éreztük, a cinizmus az valami nagyon menő dolog. Nem lehet mindenki cinikus, csak aki nagyon okos, vagy mit tudom én. Szerencsére nem tartott sokáig, legkésőbb akkor érhetett véget, amikor rájöttem, hogy képtelen vagyok cinikusan viselkedni, ha a kedvenc focicsapatom játszik, vagy ha a kedvenc együttesem zenél.
A művészetnek és a sportnak van ilyen hatása. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, ha úgy érzi, támad a cinizmus: üljön le, és hallgasson zenét, vagy, ami most a legkézenfekvőbb, nézze az olimpiát. Drukkoljon, izguljon, akár még sírjon is! Aki megítéli ezért, ő maga szegényebb, de sokkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok