Dragnea, a SRI-szelídítő

A politikus – felülbírálva a pénzügyi tárca által kidolgozott költségvetés-tervezetet – bejelentette: sokallja a SRI-nek és a többi szolgálatnak szánt összeget, ezért azt át kell irányítani az egészségügybe. Mivel pedig – kormánytagságot ellehetetlenítő jogerős ítélet ide vagy oda – valójában ő a kabinet igazi feje, bárki is üljön éppen a miniszterelnöki székben, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is jelezte: teljesítik a főnök utasítását. Persze már eleve meglepő volt, hogy a költségvetés igencsak bőkezűen bánna a szolgálatokkal, hiszen a SRI és a többi hírszerző szolgálat apanázsa jelentős mértékben gyarapodott volna a tervek szerint.

Pontosítunk: ez csak Romániában volt meglepő, egy normálisan működő országban nagyjából természetesnek tekinthető, hogy az egyre „súlyosbodó” nemzetközi helyzetben, ha kis mértékben is, de növelik a nemzetbiztonságért felelős intézmények támogatását. Romániában viszont immár évek óta konfliktusban áll a kormány és a hírszerzés, miután előbbi azt választotta kommunikációja fő csapásirányául, hogy a titkosszolgálatok – természetesen a SRI-vel az élen – a nyomozó hatóságokkal, elsősorban a korrupcióellenes ügyészséggel összefonódva egyfajta „párhuzamos államot” hoztak létre, amely koholt vádak alapján iktatja ki a közéletből azokat a politikusokat, akik nem hajlandóak neki gazsulálni.

Az is tény, hogy a szolgálatok és az ügyészségek közötti, utólag részben vagy teljes egészében alkotmányellenessé nyilvánított titkos együttműködési paktumok napvilágra kerülése legalábbis gondolkodóba ejthet azt illetően, vajon nem lépték-e túl még jobban hatáskörüket a szolgálatok, ha már az alkotmánybíróság is kimondta, hogy alaptörvénybe ütköző volt a nemzetbiztonság őrzésének örve alatt folyamatos tájékoztatást követelni az ügyészségektől. Mindenesetre a kívülállók számára most csak annyi látszik, hogy Bukarestben a törvényesen megválasztott kormány minden eszközt megragad arra, hogy szétverje a nemzetbiztonság őrzésével megbízott legfőbb szervet. Ugyanakkor nem valószínű, hogy Dragnea célja valóban ez lenne. Ő és pártja vélhetően azt szeretnék, ha a SRI vezetői besorolnának a PSD, illetve a jelenlegi kormányoldal mögé, és – kéz kezet mos alapon – egymás érdekeit szem előtt tartva együttműködnének, bármit is jelentsen ez.

Ezért még az sem kizárt, hogy a mostani költségvetési vita valójában színjáték: a PSD elhúzta a mézesmadzagot a SRI és a többi szolgálat orra előtt, megmutatva, juthatna több pénz is nekik, ha a kormány – és főleg persze Liviu Dragnea – nagyon akarná, de ehhez az kell, hogy ne akarják minden áron a saját útjukat járni, pláne ne akarjanak királycsinálók, állam az államban lenni. Mindez azt jelzi, hogy komoly alapja lehet azon elemzői véleményeknek, amely szerint a titkosszolgálatok – az egykori kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté utódjának számító SRI-vel az élen – igen komoly befolyással bírnak a román politikai és gazdasági életre, és a SRI a jelenlegi ellenzéki oldal támogatásában látja befolyása megőrzésének zálogát, míg a belügyi hírszerzés inkább a kormányoldal szövetségesének számít.

Amúgy magyar szempontból is érdekes a SRI-t érintő mostani konfliktus. Hiszen arról az intézményről van szó, amely korábban egyértelműen megfogalmazta, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a Romániában élő őshonos magyar közösséget. És biztosak lehetünk afelől, hogy hiába került ki ez a tétel az ország biztonságát fenyegető tényezők közül az emiatt kirobbant botrány nyomán, ha nincs is leírva, az illetékes szervek továbbra is belső ellenségnek tekintenek bennünket.

Ugyanakkor a magyarok bármilyen eszközzel történő megfélemlítése, beolvasztása vagy elüldözése már száz éve a román állam – ezen belül a hírszerzés – célja. Vagyis bárhogy is végződik a mostani háború, kevés az esély arra, hogy a mi szempontunkból kedvezően alakuljon a SRI doktrínája. Ezért, bármennyire is ellenszenves a kormányoldal, a hírszerzésnek sem igazán érdemes szurkolni.