Balogh Levente

2019. február 05., 09:08

Dragnea, a SRI-szelídítő

Nagyon úgy tűnik, hogy Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke komolyan gondolja a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) elleni háborút.

A politikus – felülbírálva a pénzügyi tárca által kidolgozott költségvetés-tervezetet – bejelentette: sokallja a SRI-nek és a többi szolgálatnak szánt összeget, ezért azt át kell irányítani az egészségügybe. Mivel pedig – kormánytagságot ellehetetlenítő jogerős ítélet ide vagy oda – valójában ő a kabinet igazi feje, bárki is üljön éppen a miniszterelnöki székben, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is jelezte: teljesítik a főnök utasítását. Persze már eleve meglepő volt, hogy a költségvetés igencsak bőkezűen bánna a szolgálatokkal, hiszen a SRI és a többi hírszerző szolgálat apanázsa jelentős mértékben gyarapodott volna a tervek szerint.

Pontosítunk: ez csak Romániában volt meglepő, egy normálisan működő országban nagyjából természetesnek tekinthető, hogy az egyre „súlyosbodó” nemzetközi helyzetben, ha kis mértékben is, de növelik a nemzetbiztonságért felelős intézmények támogatását. Romániában viszont immár évek óta konfliktusban áll a kormány és a hírszerzés, miután előbbi azt választotta kommunikációja fő csapásirányául, hogy a titkosszolgálatok – természetesen a SRI-vel az élen – a nyomozó hatóságokkal, elsősorban a korrupcióellenes ügyészséggel összefonódva egyfajta „párhuzamos államot” hoztak létre, amely koholt vádak alapján iktatja ki a közéletből azokat a politikusokat, akik nem hajlandóak neki gazsulálni.

Az is tény, hogy a szolgálatok és az ügyészségek közötti, utólag részben vagy teljes egészében alkotmányellenessé nyilvánított titkos együttműködési paktumok napvilágra kerülése legalábbis gondolkodóba ejthet azt illetően, vajon nem lépték-e túl még jobban hatáskörüket a szolgálatok, ha már az alkotmánybíróság is kimondta, hogy alaptörvénybe ütköző volt a nemzetbiztonság őrzésének örve alatt folyamatos tájékoztatást követelni az ügyészségektől. Mindenesetre a kívülállók számára most csak annyi látszik, hogy Bukarestben a törvényesen megválasztott kormány minden eszközt megragad arra, hogy szétverje a nemzetbiztonság őrzésével megbízott legfőbb szervet. Ugyanakkor nem valószínű, hogy Dragnea célja valóban ez lenne. Ő és pártja vélhetően azt szeretnék, ha a SRI vezetői besorolnának a PSD, illetve a jelenlegi kormányoldal mögé, és – kéz kezet mos alapon – egymás érdekeit szem előtt tartva együttműködnének, bármit is jelentsen ez.

Ezért még az sem kizárt, hogy a mostani költségvetési vita valójában színjáték: a PSD elhúzta a mézesmadzagot a SRI és a többi szolgálat orra előtt, megmutatva, juthatna több pénz is nekik, ha a kormány – és főleg persze Liviu Dragnea – nagyon akarná, de ehhez az kell, hogy ne akarják minden áron a saját útjukat járni, pláne ne akarjanak királycsinálók, állam az államban lenni. Mindez azt jelzi, hogy komoly alapja lehet azon elemzői véleményeknek, amely szerint a titkosszolgálatok – az egykori kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté utódjának számító SRI-vel az élen – igen komoly befolyással bírnak a román politikai és gazdasági életre, és a SRI a jelenlegi ellenzéki oldal támogatásában látja befolyása megőrzésének zálogát, míg a belügyi hírszerzés inkább a kormányoldal szövetségesének számít.

Amúgy magyar szempontból is érdekes a SRI-t érintő mostani konfliktus. Hiszen arról az intézményről van szó, amely korábban egyértelműen megfogalmazta, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a Romániában élő őshonos magyar közösséget. És biztosak lehetünk afelől, hogy hiába került ki ez a tétel az ország biztonságát fenyegető tényezők közül az emiatt kirobbant botrány nyomán, ha nincs is leírva, az illetékes szervek továbbra is belső ellenségnek tekintenek bennünket.

Ugyanakkor a magyarok bármilyen eszközzel történő megfélemlítése, beolvasztása vagy elüldözése már száz éve a román állam – ezen belül a hírszerzés – célja. Vagyis bárhogy is végződik a mostani háború, kevés az esély arra, hogy a mi szempontunkból kedvezően alakuljon a SRI doktrínája. Ezért, bármennyire is ellenszenves a kormányoldal, a hírszerzésnek sem igazán érdemes szurkolni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2019. február 04., hétfő

Mélyrománok magyarfóbiája

Nehéz eldönteni, sírjon avagy nevessen az ember az Orbán Viktor miniszterelnök pápafogadással egybekötött csíksomlyói látogatását vizionáló, és emiatt keservesen óbégató mélyromán hisztériakeltés hallatán.

Ábrám Zoltán 2019. február 03., vasárnap

Példaként szolgálhat a magyar csoda – Vizi E. Szilveszter akadémikus székely őseiről, a MOGYE-ügyről, a szellemi tőke áldásairól

Teljesen érthetetlen és az európai kultúrától idegen magatartás, hogy még mindig nem valósult meg a magyar kar a marosvásárhelyi orvosi egyetemen – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas orvos, professzor.

Balogh Levente 2019. február 01., péntek

A diszkrimináció zászlóvivői

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Nagyváradon egy lány megpróbálta felgyújtani a főtéri Fekete Sas Palota passzázsában található RMDSZ-székház bejárata fölé kihelyezett magyar zászlót. A rendőrség azóta is csak annyit hajlandó közölni, hogy zajlik a nyomozás az ügyben.

Pataky István 2019. január 31., csütörtök

Magyar diákok a román bástyában

Úgy fog elillanni az erdélyi közéletből a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye, mint koszos hófolt a téli felmelegedéskor. 

Páva Adorján 2019. január 30., szerda

Magyar esély a forradalmi hangulatban

Nem várt pofonba szaladt bele a marosvásárhelyi orvosi egyetem grandomán rektora: immár a román és angol tagozatos hallgatóknak is elegük lett a magyar vonal elsorvasztásán eddig eredményesen dolgozó Leonard Azamfirei ténykedéséből.

Rostás Szabolcs 2019. január 29., kedd

Mutasd a szövetségesed...

Ha valaki nem ismeri az RMDSZ politizálásának természetrajzát, és az aktuálpolitikai kurzusokkal sem tartja a lépést, erősen elcsodálkozik az alakulat politikusain úrrá lett szövetkezési, szövetségkötési lázon.

Kiss Judit 2019. január 28., hétfő

Hóesések, híradások

Ha csak felületes pillantást vetünk az internetről vagy a tévé képernyőjéről érkező hírekre, azt látjuk, hogy legtöbbször öles betűkkel, óriási felkiáltójelekkel, riogató, pánikkeltő hangnemben tálalják azt, ami ilyenkor, januárban normálisnak tekinthető.

Balogh Levente 2019. január 26., szombat

Magyar lépéskényszer

Ha választás, akkor összefogási ajánlat a két kisebbik erdélyi magyar párt valamelyikétől az RMDSZ-nek.

Pataky István 2019. január 22., kedd

A szolgálatok fogságában

Dacian Cioloș egy személyben testesíti meg az egész rendszerváltás utáni román politikát. Kolozsvári egyetemi hallgatóként kissé unalmasnak érezte a diák-életet, szervezkedésre, szerepvállalásra vágyott.

Bálint Eszter 2019. január 21., hétfő

Négyen méltányosan 2600 lejből?

Talán előbb a méltányos kifejezést kellett volna meghatározniuk az Életminőséget Tanulmányozó Intézet (ICCV) „szakembereinek”, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy a méltányos élethez egy városon élő családnak elég havi 2600 lej, vidéken pedig 2100 lej is.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Mélyrománok magyarfóbiája

Nehéz eldönteni, sírjon avagy nevessen az ember az Orbán Viktor miniszterelnök pápafogadással egybekötött ...

Balogh Levente: A diszkrimináció zászlóvivői

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Nagyváradon egy lány megpróbálta felgyújtani a főtéri ...

Pataky István: Magyar diákok a román bástyában

Úgy fog elillanni az erdélyi közéletből a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye, mint koszos hófolt ...

Hallgassa online rádióinkat