2013. február 21., 07:322013. február 21., 07:32
Azt sem követtem figyelemmel, amikor a szembenálló politikusok elkezdték egymást piszkálni, ki is a hibás az országszerte megemelt helyi adók és illetékek ügyében, hisz teljesen mindegy is, hogy az egyik vagy a másik miatt fizetek többet. Ez utóbbi, ez igen – ez az én dolgom. Váradon az idén éppen kétszer annyi lakásadót róttak ki, mint eddig éveken át. És ez már nem is egyszerűen dolog, hanem baj. De szerencsére nem rokkantunk bele, ráadásul az egész éves kifizetés kedvezménnyel is járt - tíz százalék mínuszt ígértek, valamivel kevesebbet számoltak, sebaj. Jövőig – remélhetőleg – nem lesz bajunk vele, téma lezárva. De ki tudja, miféle unaloműző kisördög piszkált, hogy elolvassam a költségvetés számait és elámuljak. Elolvastam még egyszer, ugyanazt írták.
Nem értem, hogy is van ez? A tételek között ugyanis szerepel két tetemesnek mondható összeg, amit a városnak vissza kell fizetnie, ezért kénytelen adót emelni. Ha kölcsön, akkor azt persze, hogy vissza kell adnunk, csakhogy milyen kölcsön?! Az illetékesek szerint az utolsó fityingig az utak javítására fordították. Na álljunk meg: milyen utak? Ha városi költségvetés, akkor a városiak – volnának. Csak éppen nem látni belőlük semmit. Vagyis azt láttam többször is, amikor a legnagyobb nyári hőségben, a déli csúcsforgalomban jött rá az útjavítókra a sürgölődés, jó nagy zajt csaptak, a meleget felturbózták, a forgalom a feje tetején…
Eredmény: egyméternyi friss gőzölgő aszfalt. Egy hét múlva a másik oldalon ugyanez. Egy idő után arrébb… és inkább nem is mondom a folt hátán foltot, mindenki el tudja képzelni. És egykettőre az újonnan alakuló lyuk hátán lyukat. Mindez a város szívében, a városháza tőszomszédságában. Ahol székelnek a kölcsönökről és befektetésekről döntő alakok. De lakni egészen máshol laknak: kacsalábon forgó házakkal népesítették be a régi szőlőskerteket. Az pedig, hogy oda eljussanak, nem semmi! A vadonatúj utak szép összegbe kerülnek. Kerüljenek, bánja kánya! Csak ne a mi megnövelt adóinkból – miközben nekünk járdán és úttesten egyre drágábban kell botladoznunk, nyakunk törnünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok