Dorin Florea megbuktatói

Hiszen a romák ellen hergelő állásfoglalása az utolsó, aljas kártyák egyike, amelytől Florea nyilván azt reméli, hogy szavazatokat hoz román és magyar oldalról is az idei polgármester-választáson. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyűlöletbeszédet kampánytémává előléptető városvezető számolt a diszkriminációellenes tanács, a jogvédő szervezetek, illetve politikai ellenlábasai „harapásaival”, de úgy ítélte meg, még így is megéri neki. Mert szentül hiszi, hogy Marosvásárhely nemcsak gazdaságilag ragadt a múltban, hanem a városlakók jelentős részének gondolkodásmódja is még mindig az őt felfuttató és trónon tartó, sötét időkből táplálkozik.

A vásárhelyieknek már nem kell sokat várniuk arra, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét. Felmérések szerint Dorin Florea népszerűsége mélyponton van, legalább féltucat közéleti szereplőre szívesebben szavaznának, mint a jelenlegi városvezetőre. Ez pedig egyértelművé tette utóbbi számára: nem elég minden bajt a helyi tanácsosokra és az RMDSZ-re fogni, kell valami új „közellenség” – ennek tudható be a romák elleni kifakadás.

Florea fejvesztett vagdalkozása azonban nemcsak egy közvélemény-kutatás (rá nézve) baljós eredményeinek tudható be: Vásárhely ura még sohasem volt ennyire egyedül. Jobban mondva: még sohasem hagyták, hogy ennyi ellenlábasa legyen. Egyik fő riválisa természetesen a magyarság jelöltje. Soós Zoltánt nemrég a legnépszerűbb megméretkezőnek hozta ki egy felmérés, ugyanakkor jelentősen növeli esélyeit, hogy Hermann Mark Christian független jelölt kész támogatni az RMDSZ emberét, akárcsak a többi erdélyi magyar párt. Az egyetlen feltétel, hogy Soós függetlenként induljon – ezt eddig nem hivatalosították, csak elvi szinten hangzottak el támogató-jóváhagyó nyilatkozatok, de szinte elképzelhetetlen, hogy ezen elbukjon a magyar összefogás Vásárhelyen.

Ugyanakkor, bármilyen furcsán hangzik, Florea uralmára nem a magyar kihívó jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a két évtizede regnáló polgármestert vállán tartó háttérhatalom kegyeinek elvesztése. Köztudott, hogy a városvezetőnek „valamilyen oknál fogva” eddig sohasem akadt komoly román kihívója: mindegy, milyen formában indult, rendszerint szabadon állhatott a vásárhelyi románság „élére” az etnikai harc választási kiadásaiban. Csakhogy immár ennek vége: elérkezett az idő, hogy a liberálisokkal hosszú időn keresztül játszadozó, majd nekik hátat fordító Florea szembesüljön korábbi támogatói haragjával. Jó ideje tudni lehet, hogy a PNL helyi emberei rég megunták a csatlós szerepet, aztán sikerült is úgy összerúgni a port, hogy Florea társasága átköltözött az ALDE irodáiba. Időközben pedig a Nemzeti Liberális Párt országos szinten úgy megerősödött, hogy bevállalták, jobban mondva, megengedték nekik: Marosvásárhely polgármesteri székére törhetnek.

Mindezt újfent megerősítette Cristian Chirteș szenátor Florea gyermekvállalásos cirkusza kapcsán: a PNL Maros megyei elnöke leszögezte, a választásokon szavazatokkal kell büntetni a városvezető „totalitárius rendszereket idéző” kijelentéseit. És ha ez nem lenne elég, a liberálisok csúcsvezetése is kiadta az ukázt: meg kell hódítani Marosvásárhelyt. Az egyik „szóvivő” Rareș Bogdan, a párt első alelnöke, aki egy interjúban nemrég úgy fogalmazott, PNL-s polgármestert (és megyei tanácselnököt) akar, mert a liberálisok „tökéletesen megértik a város történelmét”. Az európai parlamenti képviselő (aki amúgy „csodálatra méltónak”, „fantasztikusnak” nevezte a román–magyar együttélést Vásárhelyen, a „példát” pedig országos és nemzetközi szinten „exportálná”) úgy véli, az adminisztratív hibákat csakis egy liberális városvezetés tudja kijavítani, hogy Marosvásárhely is felnőjön a szintén PNL-es vezetésű Nagyvárad, Kolozsvár, Temesvár, Arad szintjére.

Még nem dőlt el, kit indítanak a választásokon, de az biztos, hogy a jelenlegi elöljáró nem örül neki. Ugyanakkor a Florea-ellenességre építő RMDSZ-nek is alaposan oda kell figyelnie majd az új versenytárs(ak)ra, nehogy kapkodva kelljen újrarajzolni a legfőbb rivális profilját. Kétfordulós polgármester-választás esetén pedig sajnos még mindig az a legvalószínűbb, hogy marad a régi forgatókönyv: egy értünk, mindenki más a másikért.