2011. január 27., 10:062011. január 27., 10:06
Naponta üzenetekkel bombázhatjuk a 324 „barátunkat”, vagy minket „bökdöshetnek” a „barátaink”, akik egy részével sohase találkoztunk, netán a családtagjaink/tőlünk méterekre dolgoznak, de kényelmi okokból (?) csak Facebookon keresztül kommunikálhatunk.
A végtelen személyes valóságshow kitűnő terep a pletykálkodásra, amit imád az emberiség. Egymás vállát veregethetjük, hogy pl. milyen szépen nézünk ki azokon a fényképeken, amelyeket havonta milliárdnyi nagyságrendben feltöltünk. Minek törődni azzal, hogy a boldog-boldogtalannal gyanútlanul megosztott információból mi az igaz és mi „megszépített”, meg ki láthatja? (A főnök bizonyára élvezettel olvassa a róla írt lesújtó kommentárokat az üzenőfalon, a „pozitív” visszhangot erősíti az a fotó is, ahol munkaidő közben tökrészegen pózol az illető, hiányos ruhában.) Közben furcsábbnál furcsább „népi” kezdeményezésekhez kérik a segítséget a benzinár-növekedés ellen küzdők, a szerda esti sörözni vágyók, a kertitörpe-kedvelők; ki kell töltened a „mennyire ismered X focicsapatot?” tesztet, végül pedig fogadd el a rád tukmált Buenos Aires-i metálkoncertjegyet. Nem akarod? Nem baj, újra megkérnek rá. Tizenötször. (Hátha 14-szer tévesen utasítottad vissza…)
Bár a virtuális csoportosulásoknak több a füstjük, mint a lángjuk, igen népszerűek. A rendszerben tömegek által éjjel-nappal játszott, nemegyszer gagyi játékokhoz hasonlóan. Ha félmilliárd ember azt hiszi, élete minden egyes apró-cseprő epizódja annyira érdekes, hogy muszáj 24 órás „élő” adásban beszámolni mindenkinek róla, ám tegye. (Apropó: honnan van erre ennyi fölösleges ideje ennyi embernek?) Egyeseknek lassan a virtuális élete fontosabb, mint a valódi életük. Látszólag „közösségi” életet élnek, valójában a magányosságérzése, az emberek közti űr nem csökken, hanem növekszik…
Ez a „minden” nem hiányzik. A valósággal való szembenézésre, az igazi, nagybetűs Barátokkal (akik szintén nincsenek rajta eme hálózaton) történő személyes beszélgetésre és közös, nem virtuális tevékenységekre viszont nyomok egy nagy LIKE (= lájkolom) Facebook-gombot. Így divatosan hangzik, ugye?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok