2010. március 30., 10:232010. március 30., 10:23
Általában lehet rájuk számítani, megbízhatóak, szavahihetőek, közülük sokan munkamániásak. Beszédjükre is általában a nyíltság, az egyenesség jellemző, ritkán fogalmaznak rébuszokban, mondtaikban rendszerint helyén van az alany és az állítmány, nem színezik és nem cifrázzák mondanivalójukat. Nem hízelgők, általában kevés barátjuk van, nagyon megválogatják őket, és becsülik a barátaikat, akikre szintén ugyanaz jellemző. Előfordul azonban velük is, hogy néha tévednek, hibáznak. Ilyenkor rendszerint emésztik magukat, és igyekeznek a hibát minél előbb kiküszöbölni vagy jóvátenni.
Ezzel szemben az Áskálódók mindig a más bajával foglalkoznak. Ha jól meggondolom, ezeknek általában nincs is konkrét munkájuk, illetve igyekeznek úgy állni a munka mellé, hogy lehetőleg más is odaférjen – ahogy nálunk, Gyergyóban mondanák. Pontosabban inkább az jellemző rájuk, hogy ha valami kicsit is dolgoztak, akkor azt igyekeznek nagydobra verni, valahogy úgy beállítani, mintha legalább ők fedezték volna fel a spanyolviaszt. Ezt teszik olyan ritka alkalmakkor, amikor dolgoznak is valamit, de egyébként Áskálódókra nem jellemző a munka. Inkább csendben meghúzódnak és figyelnek.
Igen, figyelnek és követnek mindenkit, de legfőképp Dolgavégzőket. Igyekeznek mindenben felfedezni a hibát, és ha meglelték, akkor világgá kürtölik, pocskondiázva, sárba tiporva azokat, akik dolgoztak. Beszédjükre inkább a redundancia jellemző, mondtaikból hiányzik az alany és az állítmány, inkább bővítményekben és szóvirágokban beszélnek. Közülük kerülnek ki a besúgók, a titkos telefonálgatók, a jelentgetők és névtelen levélírók. Általában sok baráttal büszkélkednek. De kevés igazzal…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok