Ditróból a világ

Kézenfekvő, talán jogos is felháborodni, megdöbbenni, lenézően ítélkezni erről a kis székely közösségről, de ilyen és ehhez hasonló reakciók ezerszám vannak Európa nyugati, s magát fejlettebbnek tartó részein is. Ami ugyanakkor senkit nem ment fel semmi alól, csupán a Ditróban történtekre való nagy rácsodálkozást oldhatja picit. A büszke rasszista és a tájékozatlan, félretájékoztatott rettegő között olykor hajszálnyi a különbség. A migránskérdésben magát szakértőnek érző skanzenlakó pillanatok alatt a felesége, lánya testi épségét féltő nemzetvédővé emelkedik. Nem kell hozzá több, csak két messziről jött, fehérnek jóindulattal sem nevezhető pék.

A gyergyóditrói helyzet kicsiben és tragikomikusan ugyan, de mégiscsak olyan folyamatok zagyva egyvelege, amelyek már évek óta zajlanak Európában, Romániában. Azt ma már a legliberálisabbak sem tagadják, hogy az öreg kontinens számára problémát jelent a szűnni nem akaró migránsáradat. Amikor profin megszervezett embercsempészek menekültek vagy magukat menekülteknek nevezők tömegeit juttatják be illegálisan – azaz minden törvényes utat megkerülve – európai államokba, akkor válsághelyzetről beszélünk. Ezzel párhuzamosan létezik egy másik, nehezen kezelhetőnek tűnő krízis: az elöregedő, úgynevezett jóléti társadalmak fenntartásának ellehetetlenülése.

Vannak olyan európai országok, amelyek az egyik válsággal keresnek gyógyírt a másikra. Az ellenőrizetlenül érkezőket, a menedékkérőket potenciális munkaerőnek tekintik. És vannak más államok, ahol úgy gondolják, szabályozottan érkező, engedéllyel rendelkező vendégmunkásokkal pótolják a munkaerőhiányt. Románia – akárcsak a kínaiak, vietnámiak, törökök tízezreit foglalkoztató Magyarország – a második kategóriába tartozik. Az idén harmincezer, az Európai Unión kívülről érkező vendégmunkásra van szükség Romániában ahhoz, hogy enyhítsék a többmilliós emigráció drámai hatásait. A többnyire ázsiai országokból érkező munkavállalók éppúgy a jobb fizetésért érkeznek hozzánk, mint ahogyan a székely fiatal is a magasabb bér miatt választja Ausztriát, Kanadát, Ausztráliát vagy éppenséggel az Arab-öböl valamelyik országát.

Ha nincs pék, nem lesz helyben sütött gyergyóditrói kenyér. De az is tény: ha sok Srí Lankából, Indonéziából vagy – ad absurdum – a szintén rémisztően távoli Galacról érkező munkás veszi át a településről eltávozottak helyét, akkor Ditró kissé változni fog. A helyzet pofonegyszerű nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhelyi szemmel, de fájdalmasan bonyolult is lehet Gyergyóditróban.