VEZÉRCIKK – Markó Attila vesszőfutása tanulságos mintapéldája annak, hogy a hatalmi játékokban való részvétel messze nemcsak annyiban áll, hogy cserébe kormánypénzekkel, iskolabuszokkal és útjavításokkal díjaznak.
2014. december 03., 20:472014. december 03., 20:47
Óhatatlanul a korpa közé keveredésről szóló mondásunkat juttatja eszünkbe az RMDSZ-es honatya esete, akinek a képviselőház szerdán megvonta a mentelmi jogát az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály kérésére, így bármikor letartóztatható – már ha a politikus is hozzájárul ehhez, és mondjuk nem tervez hosszas külföldi kirándulást.
A mandátumát Sepsiszentgyörgyön megszerző politikus a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében indított per miatt az erdélyi magyarság prominens személyiségévé vált, s néhány nappal azután, hogy jogerősen felfüggesztett börtönbüntetést kapott – a Mikót pedig elvesztette a református egyház –, egy másik ügyben is térdre kényszeríthetik. Utóbbihoz már csak annyiban van köze, hogy egy országos restitúciós bizottság tagjaként disznóságokba keveredhetett.
Markó először azt sem tudta, miról van szó, szerdán pedig levélben magyarázta hosszasan, hogy semmi köze az ügyhöz, ráadásul ott sem volt a valós ára többszörösére felértékelt telek után fizetendő kárpótlás odaítéléséről döntő ülésen – mit ad isten, 2011. március 15-én éppen koszorúzott.
Nem tudhatjuk, hogy a képviselőház akkor is megvonta volna Markó Attila mentelmi jogát, ha az RMDSZ nem készül szakítani a kormánnyal, de sokatmondó, hogy a szintén érintett PDL-es kollégáját nem adta ki a parlament, mégpedig állítólag a kormányoldal szavazatai miatt. Az azonban biztos, hogy a hatalomnak érdeke az RMDSZ-es képviselő besározása, hiszen ezzel is megpróbálhatja hitelteleníteni a Mikó-ügy okozta magyar közfelháborodást.
Markó Attila ártatlanságának bebizonyítása az igazságszolgáltatás dolga lenne, ha még van ilyen Romániában, az viszont már most megállapítható, hogy ő is annak a tisztséghajszoló, húsosfazékhoz – vagy inkább korpás vájúhoz – húzó politizálásnak az áldozata, amely hosszú évek munkájával a disznók közé szoktatott minket. Lehet, hogy Markó Attilát felzabálják, de az ő szomorú esete még inkább megerősíti: nincs mit keressünk az ólban.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!