2012. március 07., 09:302012. március 07., 09:30
Már az én nemzedékem is mindenféle kütyükkel körülvéve nőtt fel, de a mai tízévesekhez, a digitális bennszülöttekhez képest a mi tudásunk smafu.
Nekem bizony volt mobiltelefonom tizenéves koromban, nem mondhatom hát, hogy édesanyám csakis füstjelekkel tudott engem hazahívni, ha vacsoraidő volt. Amíg azonban az első Nokiámat – tuti, hogyha nem cserélem le, ma is működne – megkaptam, sok víz folyt le a Körösön, és biza gyakran telefonáltam haza valamelyik barát otthoni, vonalas készülékéről, hogy ugyan engedjenek már el még egy órára, jó kislány vagyok.
Bár számítógépet láttam már az iskolában – ahol már a kilencvenes években működött a híres „infóterem”, ahová pénz ellenében akár külsősök is járhattak internetezni –, sőt a chat fogalmát is ismertem, de a kedvenc zenekarom dalszövegeit tizedikben az akkori udvarlóm töltötte le és nyomtatta ki nekem az internetről, én ugyanis jottányit sem értettem ehhez. Amikor egyetemre kerültem, emlékszem, voltak olyan évfolyamtársaim, akik már jól értettek a számítógéphez, én viszont sokáig abban sem voltam biztos, hogyan kell valamit elmenteni rajta.
Azóta persze kikupálódtam, más választásom nem volt. Ellenérzéseim sincsenek a dologgal kapcsolatban, hiszen a virtuális világ már az életem szerves része – a munkában és a szórakozásban, barátokkal, ismerősökkel való kapcsolattartásban egyaránt nélkülözhetetlen már. Ha egy fél órára megszakad az internetkapcsolatom, elveszettnek érzem magam.
Ha a mobiltelefonom nem látja a hálózatot, akár tízszer is ki-be kapcsolom, amíg helyre nem jön. Olyan kütyüm is van, ami a tenyeremben is elfér, és ahhoz, hogy megnézzem az e-mail címemet, csak a képernyőjét kell megérintenem. De olyan otthonosan soha nem fogom magam érezni ebben a világban, mint az utánam következő generációk – elég valószínű, hogy egy-két évtized múlva már a saját gyerekem fogja idegesen magyarázgatni nekem a legújabb cuccok használatát. De tudják mit? Nem bánom. Fára mászni úgyse tudtam soha.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok