Egy olyan csapatnak, amely eddig is bőségesen kapott pénzt az államtól, hiszen az évek óta masszívan veszteséges Oltchim vegyipari kombinátnál a kézilabdázó hölgyeknek valahogy mindig jutott 2-3 milliócska. Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy már nem jut, pedig, miután a hazai játékosok krémjével nem sikerült Bajnokok Ligáját nyerni, éppen most vásárolták össze Európa legjobbjait. Euróban százezres nagyságrendű szerződésekkel csábítottak Râmnicu Vâlceára a spanyol, francia, portugál, montenegrói és orosz klasszisokat – kissé populistán fogalmazva: a mi pénzünkből.
Az igazi gond az, hogy sem a szövetségnél, ahol gyakran a szabályokat is az Oltchim szája íze szerint alkották meg, sem a klubvezetésnél fel sem merül komolyan a magántőke megnyerése. A kormánynál és az önkormányzatoknál keresik a megoldást, még el is költöznének abba a városba, amely pénzelné a csapatot. És nincsenek egyedül: a futballon kívül a legtöbb sportág csapatai döntő többségben közpénzből működnek.
Ahol éppen van hajlandóság sportsikerekre költeni, ott van eredményes kézilabda-, kosárlabda- vagy röplabdaegyüttes, az sem gond, ha a polgárok adólejei jól fizetett légiósok bankszámláin kötnek ki. A női kézilabda-bajnokságban, hogy az Oltchim eseténél maradjunk, egyetlen olyan klub van, amelynél a szponzor adja a pénz javát. Az Oltchimot meg lehet menteni, de nem közpénzből.
Kirakatcsapatokra nincs szükség, ha megszűnik vagy sztárjai nélkül marad, hát majd megnyeri más, okosabban gazdálkodó klub a bajnokságot. A nyáron a spanyol bajnok Itxako és a francia Metz is tönkrement, de kézilabda nélkülük is van. Legjobbjaik éppen Vâlceára igazoltak, aligha gondolva, hogy alig pár hónap múlva megint csapatot kereshetnek. Az Oltchim csődje egyben a román sportfinanszírozás csődje is. Még akkor is, ha ezt a legtöbben, főleg éppen a legfőbb érintettek továbbra sem hajlandók beismerni. Talán újra vethetnének egy pillantást a londoni olimpia éremtáblázatára.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.