2012. május 18., 10:452012. május 18., 10:45
Legfeljebb akkor, amikor már alaposan kiélősködte magát, és maradandó károkat okozott. Az történt ugyanis, hogy a csíkszeredai szovjet katonai emlékműre rövid időre, amíg az önkormányzat le nem szedette, visszakerült a még a rendszerváltás után eltávolított vörös csillag. Az önkényuralmi jelképet a helyi hegyivadász-alakulat parancsnoka helyeztette vissza.
Nem mintha bármilyen illetékessége lenne emlékművekre csillagot vagy bármilyen más égitestet rakatni, de úgy látszik, ődandártábornokságának komoly hiányérzete támadt a csillagtalan, sötét obeliszk láttán, hát cselekedett. Úgy tűnik, a komcsi romantika nemcsak Magyarországon él. Ott valamelyik magát kommunistának hirdető fantompártocska elnöke fixálódott rá a vörös csillagra.
Persze Romániában egész más volt a rendszer. Itt amolyan fasiszta kommunizmus uralkodott, amely sovén őrjöngéssel kombinálta a marxi–lenini jelszavakat, úgy, hogy a végére már nem álltunk messze attól, hogy hivatalos doktrínává váljék, miszerint az univerzumot is a négymilliárd éves román nemzet hozta létre intergalaktikus felsőbbrendű fajként. Így nem csoda, hogy egyesekben, akik annak a rendszernek a kedvezményezettjei voltak – mondjuk olyanok, akiket a magyar vidékek elrománosítására vonatkozó terv részeként katonaként magyarlakta vidékre vezényeltek, emelendő a betelepített románokban a nemzeti felsőbbrendűségi tudatot, illetve figyelmeztetésként a magyaroknak, hogy ne nagyon ugráljanak –, kimondottan nosztalgikus érzelmek horgadoznak a ’89 előtti időszak iránt.
Az sem semmi, hogy a dandártábornok katonaként épp a hősi halottak emlékét gyalázza meg, amikor felhasználja őket egy ilyen ócska színjátékhoz. Hiszen bármit is gondolunk a Szovjetunióról, Szása vagy Grisa közlegényként nem tehet arról, hogy egy gyilkos eszme szolgálatában hódító hadjáratra küldték. A halott ellenség már nem ellenség, és megérdemli, hogy emlékművét gondozzák – viszont azért azt senki sem várhatja el, hogy 45 év kommunista terror után bármely városunk központjában ott virítson a vörös csillag. Akinek hiányzik, az nyugodtan vigye haza, emeljen oltárt neki, vagy rendezzen be vöröscsillag-simogatót elaggott Ceauşescu-huszároknak és a retrófílingtől párás szemű exszekusoknak.
A normális embereket viszont hagyja békén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok