2012. október 24., 08:562012. október 24., 08:56
Mondta: nézzem a csíkokat az égen, hozzátéve, hogy „nincsenek is már rendes felhők”, csak ezek a furcsa sávok. Igen, válaszoltam, a sok repülőgép szerintem sem tesz túl jót a környezetünknek, az egészségünkről nem is beszélve. Nem-nem, javított ki beszélgetőtársam, ez nem egyszerű repülőkipufogás, ez bizony a chemtrail! Nézzek csak utána… Utána is néztem, tényleg bőséges irodalma van a magyarra vegyi csíkként fordítható feltételezett chemtrailnek, melyek létrehozásának célja a népességcsökkentés (azaz az emberek irtása), valamint egyes területeken az időjárás befolyásolása (értelemszerűen nem azért, hogy jobban teremjen a kiskert). Ami mögött a világuralomra törő – egyelőre szintén a feltételezések szintjén létező – háttérhatalom áll. Mivel a mai modern, internetes világban nincs állítás cáfolat nélkül, meg is találtam hamar az elmélet párját, mely szerint az állítólag mérgezési céllal kibocsátott csíkok nem másak, mint egyszerű kondenz.
Ugyancsak olvasom, hogy miközben a légi közlekedést az utasok mindöszsze 1%-a veszi igénybe, a világszerte elfogyó üzemanyag 10–15%-át porlasztják el a repülőgépek. Magyarán a légi közlekedés nagyon pazarló, körülbelül 18-szor akkora fogyasztással jár, mint az autózás. Szintén tény – hisz szakember tollából olvasom –, hogy a kibocsátott gázok nagymértékben rongálják az immunrendszert, elősegítik az akut tüdőgyulladás kialakulását, légzőszervi károsodást, asztmát, krónikus hörghurutot okozhatnak és rákkeltők is. Emellett salétromos savat, salétromsavat képeznek, savas esőket előidézve.
Az olvasmányaim nem győztek meg arról, hogy létezik a „chemtrail-kezelés”, de afelől sem nyugtattak meg, hogy a dolog badarság úgy, ahogy van. Hisz tulajdonképpen nincs is szükség erre külön energiát pazarolni, a túlzásba vitt légi közlekedés önmagában megteszi a magáét.
Természetesnek tartjuk, hogy aki teheti – főleg kényelmi okokból – repülőgéppel utazik. És belenyugvással legyintünk egyet, ha valaki környezetszennyezésről beszél. Csak összeesküvés-elméletekkel ne jöjjenek, mert az, ugyebár, nevetséges…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok